Vasárnap este, július 4. Forró mézes tea gőzölög az asztalon, mialatt írok. Bízom benne, hogy segít visszahozni a hangom, amit a Lővér Kempingben hagytam el, valahol június 30-a, szerda este és július 4-e, vasárnap reggel között. Ez a négy nap Sopronban a bulizásról, felhőtlen szórakozásról, a Volt Fesztiválról szólt.

1. NAP (SZERDA)
Aki bérletes volt és elég elszánt, az már kedden letáborozhatott a területen bemelegíteni, ismerkedni. Számomra a feszt csak a szerdai nappal kezdődött, este 10 körül érkeztünk meg a Lővér Kemping bejáratához. Első feladatunk a karszalagok megszerzése volt, egy kisebb technikai malőr miatt rövid várakozásra kényszerültünk, csak körülbelül negyed óra elteltével vethettük bele magunkat a sűrűjébe.

Hét nagyobb zenei színpad közül választhatott a nagyérdemű: a Soproni Nagyszínpad közelében kapott helyet az OTP és MR2 sátor, egyből a fesztivál „főutcája” mellett pedig a T-Mobile terasz, a Bootleg bár, illetve tőlük a kemping irányába távolodva a főleg rockos-metálos vonalat képviselő Converse Aréna várta a tombolni vágyókat. A fő helyszínek helye nagyjából ugyanaz volt, mint az előző években, csak az elnevezések változtak. Az időjárás idén szerencsére beintett a sok éves Volt-os gyakorlatnak: eső mutatóba sem esett, napsütésben annál inkább lehetett részünk,  mind a négy napon strandidő volt.

Visszatérve a szerdai napra, hétköznap lévén az embermennyiség végig az elviselhető szinten maradt. A Nagyszínpadon napközben a magyar rockzene klasszikusai koncerteztek, érkezésünkkor épp a Tankcsapda dübörgött. Röviden: több ezer rajongó, a több mint két évtizede fennálló zenekar legnagyobb slágerei az Ez az a háztól, a Tedd Meg a Kedvemért-től a Be vagyok Rúgva-n, Nem kell semmi-n, Adjon az Ég-en át a Rock a Nevem-ig, de kaphattunk Füstöt és Lábdobot is, ráadásként pedig mi más hangozhatott volna el, mint a Mennyország Tourist.

A Nagyszínpaddal majdnem szemben lévő OTP Junior sátornál eközben alterosok, hiphopperek, kismamák és idősebb házaspárok a legnagyobb egyetértésben hallgatták a Zuboly fellépését. Az éjjel fél egy viszont már  az MR2-Mol színpadon ért  minket, ahová egyenesen Norvégiából érkezett a Datarock formáció. Bevallom, a nevük nem volt ismerős számomra, egészen szerda éjjelig. A piros melegítőbe és napszemüvegbe öltözött urak akkor viszont pillanatok alatt kis csapatunk szívébe lopták magukat magával ragadóan infantilis, őrült produkciójukkal; a színpadon, vagy a közönség közé ugrálva buliztak a  számaikra (Fa Fa Fa, Computer Camp Love,…). A hallgatóság is vevő volt az őrültködésre, nem is engedte csak úgy távozni a fiúkat, akik ráadásként a Dirty Dancing betétdalát, az I had the time of my life-ot adták elő. Nagy ováció volt a jutalom, az énekes közölte is, először jártak nálunk, nem tudták mire is számítsanak, de a magyar közönség szerintük igazán kitett magáért.

A  norvégok után Fine Cut Bodies következett, majd - a tervezett programtól eltérően az angol Ed Rush helyett, román színekben TRG jött helyettesíteni. A virus sound-ra kiéhezett drum and basserek számára minden bizonnyal rossz csere történt; a Tempa, Naked Lunch és Hessle Audio kiadókat megjárt , az utóbbi időben a dubstep mellett a négynegyedek terén is tevékenykedő producer voltos szettjében  főleg az egyenesebb ritmusképlet uralkodott, a vége felé jó értelemben veretős darabok pörögtek. Nem volt hiány talpalávalóból a T- Mobile teraszon sem, kettőtől Sopron emblematikus Secret Fusion partysorozatának két rezidense, Junkie és Hawky játszott a tőlük megszokott magas színvonalon. Hazaindulás előtt még átnéztünk az unicumos Bootleg Bárba is, itt a lehető legkülönbözőbb műfajok és slágerek vegyültek egymással, a dj-k igyekeztek minél inkább a közönség kedvére tenni, sikerrel; hajnali négy körül is tele volt emberekkel, mi viszont rövidesen a távozás mellett döntöttünk, hisz még három napi fesztiválozás állt előttünk.

Ezt a cikket eddig 1548 alkalommal tekintették meg.