Club Speed Classic – A legenda újraéledt
2010-05-18
Club Speed Classic – A legenda újraéledt
Club Speed Classic - csengtek fülemben a szavak néhány héttel, hónappal, évvel ezelőtt. A szakmai berkeken belül azonban azóta is cseng, mint egy prosti telefonja. Ez esetben a cikk nemcsak élménybeszámoló, hanem bizonyos szinten fricska is lesz. Akinek nem kell, nem fogja magára venni sem így, sem úgy. Sajnos vannak, akik azt hiszik, mindig, minden körülmények között BÁRMIT megtehetnek… Na, többek közt Ők is koppantak. A Club Play rogyásig megtelt egy feledhetetlen éjszakára. Pedig nem így indult…
Úgy gondoltam, nem megyünk bele a politika, a szervezés vagy éppen az Önös érdekek vezette gerinctelen magatartás bugyraiba. Bele fogunk azonban jó pár ember lelkébe gázolni, és most nem azokról a kiskatonákról beszélünk, akik mindenféle szakmai (vagy akár csak szerkesztői, médiás) tapasztalat nélkül írogatnak olyat és úgy, amikor és ahol csak szeretnének, hanem azon arcokról is, akik még mindig azzal vannak elfoglalva, ki kit húzott le, miközben erőteljesen ott csápoltak velünk együtt, kézen fogva. Speciális egy ország, speciális egy kultúra..Apropó..kultúra!
Volt valamikor partikultúra Magyarországon. Bármilyen meglepő, de ezek a srácok, akik szombati nappal kiálltak a kezdeményezés mellett, az elsők között voltak, akik döngették a néhai Club Speed falait, mérföldkövet letéve az akkori több ezer (és napról napra sokasodó) partiarc számára. Emlékezzetek vissza! Nem úgy indultunk szórakozni, hogy hű, itt most minimálna lesz vagy éppen zúzda vagy háuz..Flörtbe mentünk, ha úgy volt, s ott karácsonyoztunk, ha csütörtök volt, biztosan E-Play lett a cél, a hétvégét pedig mindenképpen Miklóson ünnepeltük meg, de volt, aki Fortunában robbantott még korábban, nem beszélve pl a Dark Side-ról. A Speed akkor is Speed volt, és bármennyire is fájdalmas egy csücsöri harapás néhány popsiba, és elhisszük a verejtéket, amely gyöngyözött a jóindulatú emberek sokaságán, a Club Speed egy legenda, mint ahogy legendás a magyar paprika, a magyar lányok, úgy a Club Speed is legendává vált…és sokunknak ennyi év távlatából csak a név elég volt ahhoz, hogy felcsigázzon, és ezt a szervezők is jól tudták…
Volt itt már minden: anyázás, pocskondiázás, lejárt lemezlovasokról való cikkezések. Szánalmas, amilyen feneket tudtak egyesek keríteni ennek az egésznek az oknyomozás nélküli pocskondiázással. Most, hogy a rendezvény lement, lássuk a tényeket. A szervezés a maga útján haladt, és egyedül a partynews.hu volt az a site, amely végigkövette mint kiemelt partner az eseményeket. Ezért is szánalmas, hogy némely más site képes volt a saját zsebkönyvéből vett információk alapján cikket írni. Szíve joga lenne, ha kicsit is tájékozódott volna. Vajon felemelte-e a telefont, hogy beszéljen az önkormányzattal? Kivonult-e teljes stábbal (ahova a szervezők maguk el sem jöttek )? Nem, inkább bulvároznak, találgatnak, fikáznak..Lelkük rajta. Mi dolgoztunk, és ennyi….
A tények a következők. Valóban nem volt a szervezés 100%-os, de bizton állíthatjuk, hogy a korrektség az volt. Hogy egy tsunami kismiska azon ellenszél mellett, amit a szervezők a nyakukba kaptak a hetek folyamán, az is bizonyos. Mint ahogyan az is, hogy nyilvánvalóan nem voltak ezen szellő kezelésére felkészülve a szervezők. Természetesen ezt fel lehet fogni hibaként, de semmiféleképpen sem lehúzásként. A tény tény marad, nem a szervezőkön múlt, hogy nem a legendás helyen lett megtartva a beharangozott rendezvény. A csúsztatott party, a rengeteg jóakaró pedig kreált, találgatott és persze nulla ésszel okoskodott. A szervezők meg csöndben maradtak, és milyen jól tették! Mi tudtuk, hogy a negatív kampány megteszi hatását…Erről a későbbiekben!
És igen, mi sem voltunk 100%-ig megelégedve, de tudtuk az okát legalább! A két fél közötti deal betartása sem volt megfelelően kezelve, és a PartynewsTV stábja is 3 napig küzdött, mire végre gyorsan kamera elé tudta citálni Borbély Gyulát. Átvirrasztott éjszakák, kikapcsolt mobilok, nem örültünk neki, de legalább valóban tudtuk a MIÉRTET!. Végül az utolsó pillanatban sikerült elérhetővé tenni a weben, és a több 100-as AZONNALI nézettség ITT MEGTEKINTHETED azt mutatta, az este nem úgy fog eltelni, ahogyan sokan gondolták: kevés emberrel, nulla hangulattal. Az ellenszél pedig egyre kellemetlenebbül érezhette magát, hiszen egyet ért el: ha valamikor, akkor most biztosan mindenki erről beszélt…
ÉRKEZÉS
Gondoltuk, odamegyünk a többször eltolt nyitásra. 10 órakor vetettük be magunkat a pár tucat partiarc mellé a Club Play előterébe. Az eső szakad, a kordonok még kocsiban, zene sehol, az emberek pedig jöttek… Jegyet visszaváltani. Többüket megkérdeztünk és rájöttünk, nekik is igazuk van. Az igazi az eredeti helyszínen lett volna. Negyed 11-re pár tucat régi Speed-arc csicsergett egymással a bejárat előtt. ¾ 11ig kellett várni, mire elindult a sor végre, és halk zizegéssel (amely az eső hangjával igen érdekes kontrasztot alkotott) a zene is hallatta magát. A szervezők ugráltak fel és alá, és szomorúan konstatálták, hol vannak az emberek. Mi jól tudtuk, classic buli ide vagy oda, a magyar arcok bizony csak később fognak elindulni…és igy is lett.
Mi sem örültünk annak, hogy majdnem éjfél volt, mire médiapartnerként beléphettünk a klub falain belülre, de megértettük. Megértettük, mert sokakkal ellentétben mi tudjuk: bizony empátia is létezik. Mi pedig tudtuk, hogy a hibás lépések és az üzleti érdekek mellett is a célnak kellett szentesítenie az eszközt. A cél pedig az volt, hogy egy este erejéig visszahozzuk a Club Speed partik hangulatát..Lássuk, sikerült-e!
Belépve a hely láttán pont az ugrott be, hogy ez biztosan alkalmas lesz arra, hogy jó este kerekedjen. A portaszolgálat készséges volt, nem érzett az ember semmi olyat, hogy úristen miért kellett ide jönnünk. Pár tucat fanatikus pedig már melegített a felespoharak mellett, és nem voltak sehol a 14-18 éves korosztály megszokott arcai. Örömmel konstatáltuk, hogy máris előtörtek a „Te mi a f…..t keresel itt?...” kezdetű dialógusok. X év után bizony már ezért is megérte, egy-egy régi ölelés, régi span kézfogása jóleső érzés… Az emberek pedig szépen elkezdtek szállingózni a klubba…
Felcsendültek az első ritmusok, a rend kezdett helyreállni. Néhányan nem sokat szőrőztek és elfoglalták az első sorok egyikét várván azt a pillanatot, amikor végre újra otthon érezhetjük magunkat. Valljuk be őszintén: a zene és a barátok, ami fontos szerepet töltött be ezen estén! A helyszín nem az volt, amire számítottunk, de minden más, az igen...
Az emberek érkezésével párhuzamosan a zene is kezdte fellhevíteni a testünket. Éjfél környékére már néhol egy-egy halálsikolynak éppen nem nevezhető ordítás hangzott el, ekkor már tudtuk, hamarosan itt óriási hepaj lesz. Nem csalódtunk. Mikor Junior a pultba állt, már jó erős félház lehetett. Jó érzés volt látni a folyamatosan áramló embereket, és a felső részből letekintve bizony örömmel láttuk a magasba emelkedő kezeket. Olyan volt talán ez, mint amikor az énektanárnő vezényli a tanítványait. Junior pedig elkezdte az oktatást.
Szépen leporolt baksik ( bár a hanghordozó nem feltétlenül baksiról szólt ) kerültek elő, olyan himnuszokkal, mint a
,
vagy az
.
Ekkor vált egyértelművé, hogy ez az este bizony más lesz, mint a többi, ha más miatt nem is, de a társaság, és a zene miatt mindenképpen. Junior szettjének közepén amerre a szem ellátott, mindenhol a magasba emelkedett kezekkel találta magát szembe az ember, ez persze még nem jelenthetett semmi extrát… egyeseknek… azoknak, akik a Speed életútját végigkísérve jöttek erre az estére, bizony azt jelentette, hogy igen, már megérte.
Kühl Tomi és Mr.Shulcz pedig…. nem véletlenül tartják őket jó néhány buli megmentőjének. Az embernek még mindig a hátán futkos a hideg, ahogy letekintett a tömegre, mely egy emberként dalolta, énekelta vagy dúdolta a régi slágereket. Ezek a zenék sokunkban katarzisszerű állapotot idéztek elő. A kegyelemdöfések csak sokasodtak egymás után. Ugráltunk, csápoltunk, kereplőztünk, mindegy volt… Repültek a pezsgős poharak, és a válasz nem egy anyázás volt, hanem: „nem baj, gyere igyál az enyémből!” Sok embernek ez semmit nem jelent. Ennek a korosztálynak viszont pont ez az egyik legfontosabb. Olyan emberek között szórakozhattunk VÉGRE ÚJRA, akik képesek megfelelő hangulatba kerülni, ahol nem a sznobság, a magamutogatás vagy a „muszáj befeküdve a sarokba”, és a „rommá készíteni magunkat” effektus játszotta a főszerepet. Bulizni jöttünk és buliztunk.. Rég nem láttunk ennyi boldog lemezlovast, igazi örömzenélés volt. Tamás is nagy-nagy mosolyokkal konstatálta a történéseket, látszott rajta, végre újra magát tudta adni. A hangulat pedig frenetikus volt, nem láttunk duzzogó, puffogó arcot, annál inkább nagyon sok facebookon és egyéb helyeken fikázó arcot, akik szintén mellettünk ordítoztak…Akkor mire volt jó a sok marhaság? Semmire….ilyen egy ország…
És Schulz…jött az „öreg” (ELNÉZÉST), és tudtuk, ő is el fog tángálni minket. Olyan darabok kerültek elő a táskákból, amiket talán utoljára 10 évvel ezelőtt hallhattunk…vagy inkább 15 évvel ezelőtt. A tömeg pedig odáig fajult, hogy a teljes VIP részt is kénytelen voltak megynyitni, hiszen egyszerűen rogyásig telt meg a hely… és nem beszélgettünk vagy pihentünk. Táncoltunk. Schulz szettje alatt az embernek már olyan érzése támadt, hogy ez már túl szép, hogy igaz legyen. Örömzenélés volt a javából, mosolygós lemezlovasokkal, bulizó szervezőkkel, összekapaszkodott, ugráló emberekkel. Ez azonban természetes is, hiszen a társaság egy része már nem a partiközegben tengeti életét, hanem csekkek, gyermekek és a nagy magyar valóságban. A jeles napon pedig végre egyszer emlékezhettek, és újra jól érezhették magukat az övéik között. Ez akkor is igy van ha a matek zsenik kiszámolták itt bizony nem voltak régi arcok. A tények bizony nem ezt mutatták…
Fáradhatatlan partyfacek mosolya és a zene szeretete lengte be a Club Play falait, és Schulz is megadta a módját... A mikrofont kézbe véve adott óriási fricskát az ellenszélnek. TETSZETT! 100%-ig egyetértettünk, és jó volt őt is újra igazán boldognak látni a pultban. Szenzációs volt, köszönjük!
Természetes volt, hogy nem fogjuk bírni a végéig… 5 óra magasságában kezdtek hazaszállingózni az emberek. Egyszerűen elfáradtak. Nem is lett volna értelme tovább húzni az igát. Még mielőtt Slam Jr. vette kezelésbe a pultot, az új és régi barátságok miatt még hosszú percekig üdvözölték egymást az emberek, és láthatóan boldogak voltak…
Boldogok voltunk mi is, boldogan konstatáltuk, hogy volt értelme kiállni olyan dolog mellett, amit mi is egy picit szívügyünknek tekintettük. A végeredmény magáért beszélt. Nem kell magyarázni. Az igazi eredmény pedig a Club Speed werkfilm lesz, amiből minden olyan kulisszatitkot, eseményt, fricskát, múltat, jelent és jövőt megtudhattok, amit a mai körülmények között leírni nem érdemes, és talán butaság is lenne… Hamarosan tehát a Partynews.hu prezentálásában: Club Speed werkfilm!
Ahogyan a srácok mondták: ezzel még nincs vége!