2009-09-11
M47 Birthday Party - Sáránd
A rendkívül sikeres Advent buli után, sokan kíváncsian vártuk a szingapúri hölgy érkezését. Az előző rendezvénybiztosította, egy zenei orgiában lesz részünk, egy felejthetetlen szülinapi party keretein belül.
Érkezésünkor már kisebb gyanú támadt bennünk, miszerint nem lesz minden tökéletes. Már a kint parkoló autók környékén is hallani lehetett olyan hangokat, hogy „ te figyu a többiek nem jöttek „ vagy a „ ne már ők is Tiestora mentek„. A gyanú megerősödött bennünk, hogy a dátum nem volt jó választás, és a sárándi megszokott partyarcok sem tették tiszteletüket Majd később..gondoltuk.
Tévedtünk...
Pedig Andris ott volt és ha már pultba állt, akkor bizony elkezdte a bemelegítést. Egymás után csendültek fel a nagy-nagy techno himnuszok és az M47-ben olyan jól bevált zenék sem maradhattak el. Az alapozás tökéletes volt, Andris remekül szólt ismét „övéihez”. Egy valami hiányzott csak igazán, a közönség. Természetesen az emberek jó kedvel konstatálták a zenei igényességet, a pontos keveréseket, és az odaadást ami a rezidens arcán tükröződött.
Próbálta az embereket ráhangolni a partyra, de valahogy ezen a napon hiányzott egy löket... És nem zeneileg. A szokásos kiforrodt szettet hallhattuk tőle, aki azért az utolsó lemezek előtt csak rábírta kedvenc közönségét egy kis csetepatéra,és szépen lassan azért jó pár tucat boldog partyarc csimpaszkodott a plexibe. Egy-egy komolyabb örömujjongás sem maradt el. Vártuk nagyon Newl-at...Nem hiába...
Apró késéssel érkezett Nyújtó Úr aka Nyuszi. Sokan kelletlenül fogadták őt az első sorokban, miszerint „itt meg ott hallottam a múltkor és nem volt az igazi”. Pontosan ezért nagy lemezlovas Ő, hiszen, a már lassan szinte veteránnak mondható művész, bizony tudta hova érkezett. A lötyögést meghagyta egyéb rendezvényekre. Belekezdett és 10 percen belül aki ott volt, és nem előítélettekkel teli aggyal jött partyzni, az ugrálva szaladt a tánctér közepére.
Amit ezen a napon hallottunk az egész egyszerűen a legjobb settek egyike volt az elmúlt években. Szólt a pumpálás kőkeményen.Az emberek pedig vevők voltak a bulira.Akik addig még kétkedve álltak, mostmár megnyugodtak, hogy az ország egyik legjobb dj-e bizony nem azért jött, hogy pihentesse a nagyérdeműt. Még maga a művész is kapkodta a fejét, hogy éppen melyik embernek adjon egy ötöst, az éppen felcsendülő zene hallattán vagy a kitört visongatások között. Kár, hogy csak alig félig megtelt tánctér hallhatta azt, amit a mai napon elénk rakott. Setje közepe felé egy kicsit már túl is lőtt a célon, de csak egészen addig a szintig, ameddig még elmehetett. Mai napon is, mint mindig, felmérte a hangulatot és jól lehetett látni, mennyire szeretné, ha megtelne a tánctér...De az emberek csak nem jöttek, és a mai napon ez volt a fő téma. Sajnálatos módon az emberek zenei ízlése inkább ficamnak volt nevezhető, mint igazi elektronikus zenei rajongóhoz méltó felfogásnak. Az a 200-300 ember, aki viszont vette a lapot, már a set vége felé alig kapott levegőt. Azonban a pezsgős dugók, csak nem akartak repkedni a levegőben, sőt amikor Nyuszi profi módon elkezdte kicsit a sztár érkezéséhez igazítani setjét, újabb arcok tűntek el a tánctérről...
Nem volt túl épületes látvány. A végére azért még az első sorban pörgő-forgó, ordibáló emberek minden kéréset teljesítette, és átadta a helyét a mai headlinernek..Csodát vártak az emberek...
A kérdés felvetődik... Milyen csodát? Szerintünk ezt a zenei élményt, nem lehetett fokozni...És mégis...Csak éppen nem pozitív értelemben...
A rendkívűl csinos hölgyről mindenki tudta, hogy szereti a groovys, funkos elemeket. Azt is tudtuk, hogy egy kis classics is szerephez jut a mai napon. Nos azért a classics szót nem így értelmezte a mai napon sem Andris, sem Newl. Előkerül elsőként a The Funk Phenomena:
Enyhe túlzásnak éreztünk, így az elején. Főleg, hogy az előtte játszó lemezlovastól kapott adrenalin bombák még dolgoztak bennünk, így kicsit visszafogodtan kezdtünk a plexibe kapaszkodni és sűrűn néztük a mellettünk álló arcokat, hogyan is lesz tovább. Az első 15 percben nem igazán találta meg azt a zenei vonalat, amelyet ez a közönség igazán szeret. Hiába szólalt meg Steve Mason vagy AWEX klasszikusa, a tánctér újra szellősödni kezdett. Persze akik nem csak hóbortból mennek el az M47-be azok jól tudták, hogy a hölgy meg fogja találni a helyét, valamint azt is, hogy a felvezetés is része kell, hogy legyen egy setnek. Ezért sem volt óriási puffogás a sorok között. Egy, azonban bizonyos. A sárándi közönség az elmúlt években (a mai napon mindenképpen) erősen felhígult, és látszódott, hogy ezen a napon (nem szép dolog egy jeles eseményen), elmaradoztak az igazi techno rajongók (későbbiekben olvashattok erről hosszabban is az M47 interjúban). Apró kis kalandozás a house és a minimalosabb hangzásvilág után, persze belekezdett a csinos lemezlovas. A Classics jelző mindenképpen jellemző volt a mai napon. Nagyobbnál nagyobb zenék csendültek fel, de azon a pár tucat emberen felül, akik valószínűleg csak San miatt jöttek, sokan inkább csak csendesen sörözgettek a kényelmes ülőalkalmatosságok valamelyikén vagy éppen arról cseréltek eszmét, hol vannak a többiek....San setjének a végét sajnos már nem tudtok megvárni, hiszen hivatalosak voltunk egy kis eszmecserére a vezetőkkel, melynek kiváló apropója is volt. Nevezzünk egyszerűen változásnak.. Mert, hogy kell új koncepció az egyetlen talpon maradt magyarországi techno clubbnak, az bizonyos. Ezen az egyen senki sem vitatkozik. Végeredményként azt lehet elmondani, hogy nem a clubbon múlt, hogy fergeteges buli kerekedett az estéből. Zeneileg a két magyar srác (és Zsíros is, ahogyan később hallottuk) mindenképpen mindent kiadott magából. Az, hogy Gayle San setje kinek okozott örömet és kinek bánatot ki-ki döntse el maga....
