Fritz Kalkbrenner és Matthew Styles Budapesten

A lázadó tinédzser ebben az időben minden zsebpénzét festékszórókra és porosodó hip-hop bakelitek beszerzésére fordította. Gyűjteményét olyan darabok ékesítették, mint Eric B. & Rakim, KRS-ONE vagy a Wu-Tang Clan lemezei. Emiatt persze bátyja, Paul, és annak jó-barátja, Sascha Funke gúnyolódásának állandó célpontja volt, hiszen őket addigra már elragadta magával a technó-láz, amihez véleményük szerint hamarosan Fritznek is csatlakoznia kellett.

Paul és Sascha 1997-ben elérkezettnek látta az időt, hogy a kis Fritzet bevezessék a tech house világába. Az első löketet a legendás berlini Suicide Circus az évi megmozdulása jelentette az ifjú titánnak, aki innentől, ha akart sem tudott volna szabadulni a műfaj hálójából. S miközben lelkesen szívta magába az új benyomásokat, egyre nevesebb klubokba hívták zenélni, mint például a WMF, Discount, Tresor vagy a Matrix. Sajnos mint minden életforma, ez is megkövetelte a maga áldozatát, és Fritz kezdett kimaradozni az iskolából, érettségije komoly veszélybe került.

Ekkor elérkezett az idő, hogy átgondolja, milyen kilátásai lehetnek a zenei pályán. Úgy döntött, hogy másik hobbiját próbálja kamatoztatni, így újságíróként folytatta pályafutását. Művészlelke azonban nem tudott sokáig ellenállni a (vissza)hívó szónak, és egy évvel később vokalistaként működött közre Sascha Funke debütálló nagylemezénél.  Az album első száma, a 'Forms and Shapes' a nyár egyik slágerévé vált.

Fritz tovább folytatta énekes karrierjét, és hamarosan olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Zky, Alexander Kowalski és Monika Kruse. Mindamellett, hogy a produceri képességeit tökélyre fejlesztette, egyedi hangzásvilágát állhatatosan alakította, csiszolgatta. 2008-ban pedig, mikor Paul 'Sky and Sand'-je napvilágot látott, a muzsikus testvérpár újra egymásra talált. A megjelenés nem csak az underground himnusza lett, de pillanatok alatt az európai toplisták élére is került.

A legtöbb gyermek neheztel szüleire, amiért azok a családi hagyományok folytatására kényszerítik őket, ám Matthew azok közé tartozott, akik lelkesen fogadták a zenész apa tanítását,  és büszkén nyomdokaiba lépett. A hivatásos lemezlovas szülő igazából belevezette fiát a lemezpörgetés rejtelmeibe; megtanította, hogyan lüktessen együtt a közönséggel. A tanítás nem volt hiábavaló. Matthew célja az első, említésre sem méltó helyszínektől egészen a mostani felkapott klubokban való szereplésig, mint a Fabric, Watergate, T Bar, Harry Klein vagy a Panorama Bar, mindvégig egy maradt; a tánctéren lévők igényeinek maximális kielégítése.

Matt, követve tucatnyi lelkes angol zenész példáját, 2000 körül Londonba költözött, hogy a lemezjátszók mögött töltött idő eredményességéről tanúbizonyságot tegyen. Látszólag jelentéktelen, ám valójában elkövetkezendő éveit döntően meghatározó események sora következett, mint például egy AKAI MPC megvásárlása, vagy az első találkozás Damian Lazarusszal. Lazarus éppen ekkor alapította meg ex-kollégájával, Phil Howellel új kiadóját, a City Rockerst, és egyből fel is kérte Matthewt pár remix elkészítésére. Ezt rövid időn belül több másik megkeresés követte, például Luke Solomon 'Music for Freaks'-étől, Rob Mello 'Boot'-jától, és Doc Martin 'Freestyle Ltd.'-je is beállt a sorba. Lazarussal együttműködésük hamarosan odáig fajult, hogy Damian a 2003-ban megalakuló Crosstown Rebels menedzseri posztjára is Mattet nevezte ki. Az elkövetkező hat év kemény  munkájának eredménye, hogy e világhírű kiadón keresztül olyan neveket ismertetett meg a nagyközönséggel, mint Pier Bucci, Minilogue vagy az Ost & Kjex.

Londonon ekkortájt söpört végig az ibizai afterparty-őrület, és a minimál- house és techno is egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Matthew és a kiadó - talán a szerencséjükből, talán a hozzáértésükből, vagy leginkább mindkettőből kifolyólag - a folyamatosan változó londoni zene- és partykultúra élén jártak. A következő évek alatt még tovább finomodott Matt ízlése - mind a DJ-zés, mind a producerkedés szempontjából. Lemezlovasként a hazai és nemzetközi szcéna jeles képviselőjévé vált, és ekkor már rezidensként tevékenykedett a Crosstown Rebels 'Slash & Burn' partyjain, ő válogatta össze a kiadó 'Get Lost' albumát, és Dave Congrevel a 'Dig Your Own Rave' partysorozat házigazdái lettek a T Barban. Ami pedig a producerkedést illeti, Matt a stúdiómunkáról sem feledkezett meg, és nem sokkal ezután előrukkolt az első szóló albumával.

2008 elején a lelkiismeretes munka meghozta várva várt gyümölcsét. A Horizontal kiadó gondozásában megjelent Sources EP, majd az ezt követő We Said Nothing, mely a Diamonds and Pearlsnél látott napvilágot, tálcán kínálta a lehetőséget a klubbereknek, hogy újfent meggyőződjenek Matthew egyedülálló és folyamatosan megújuló zenei ízléséről. Ez az utóbb említett megjelenés igazi áttörést jelentett Matt életében, főleg hogy az EP címadó trackje Ame Fabric 42-es mixének egyik csúcspontját adta. Az EP azonban további kapukat is megnyitott előtte olyan művészekkel, mint Tobi Neumann, akivel a Transform 'Transformation' című trackjét remixelték, Pier Bucci vagy Ed Darling.

Végigböngészve Matt biográfiáját úgy találhatjátok, hogy bár a megjelenések folytonossága sosem szakadt meg, a lista nem túl hosszú. És tudjátok mit? Igazatok van. És neki ez pontosan így tetszik! Egyszerűen túl sok a felfedezésre váró dolog ahhoz, hogy havonta újabb és újabb EP-vel árassza el a megjelenésekben amúgy sem éppen szűkölködő piacot...

Ezt a cikket eddig 2684 alkalommal tekintették meg.