Green Velvet, azaz Curtis A.Jones első zenei szárnypróbálgatása a 90es évek elején zajlott, amikor is a Cajmere művésznevet használva otthagyta a híres amerikai Berkeley egyetemet, ahol vegyészmérnöknek tanult. Egészen addig a zene mindössze csak hobby volt számára, akkoriban ‘hatvan dolcsis szintivel és egy olcsó dobgépp’ segítségével eszkábált össze trackeket az Illinois Egyetem hallgatójaként. Ezt a fajta alkotást azonban nem vette komolyan, és mikor a gyermekkori álma - hogy orvos legyen- összetört, Jones szilárdan elkötelezte magát a vegyészmérnöki pálya mellett. Míg nem elérkezett a váltás ideje , melynek során hátat fordított az addigi életének és belevettette magát a zene világába. Az iskolában szaxofonozott és jó tehetsége volt a szintetizátorhoz, de egyáltalán nem mutatott érdeklődést azok iránt amiket úgy vélt, hogy az apja szenvedélyéhez tartoztak, mivel apja dj-ként tevékenykedett.
“Elég sok olyan buliban jártam, ahol azok a legendás ’Nagyok’ játszottak, de ha őszinte akarok lenni, azt kell mondjam, hogy igazából csak a csajok miatt mentem, többnyire azt sem tudtam, hogy kik az előadók. Legalábbis akkoriban.” Ahogy múlt az idő Jones egyre inkább felfedezte és kibontakoztatta a vele született hozzáértését és szeretetét a house zene iránt, ami a 80as évek Chicago-jának mélyen gyökerező diszkó szcénájából nőtt ki. A korai house-hangzásnak ez a darabos, ragadós produceri műfaja volt az, amit Jones magába szívott és átfordította első kiadványába, az ‘Underground Goodies EP’-be, mely 1991-ben jelent meg az akkor indított saját, Cajuel nevű kiadójának gondozásában.
Cajmere-ként (CAJ - úgymint Curtis A.Jones) átütő sikert az egy évvel későbbi 'Coffeepot (It's Time For The Percolator)' című brilliáns house dallama hozott számára, szintén a Cajual égisze alatt. Ekkor állt össze a Chicago-i vokálistával, Dajae-vel, akivel megalkották a nagyhatású ‘Brighter Days’-t, ami egy lágyabb house műfajt képviselt, az Emotive kiadásában. Röviddel ezután, 1993-ban, Cajmere megalapította a Relief – et, a Cajual egy alkiadóját ,hogy készítsen néhány “furcsább,hátborzongatóbb elektronikus szart”. E label alatt született meg az első Green Velvet produkció, a ‘Velvet Tracks’. Miközben a Green Velvet intenzívebb és roppant kreatív produkciós ágazatot biztosított számára a studió falain belül, a nyilvánosság előtt is, a gyanútlan közönségre zúdította ilyen irányú művészi hajlamait.
Amikor rikító, neonhajú Green Velvetként jelent meg, hogy bemutassa a 90-es évek sikerszámait, pl. A ‘Preacher Man’-t, az ‘Answering Macine’-t és a ‘Flash’-t , sokk-hullámok verődtek vissza a house és techno-szcénákból világszerte. A szabadosan öltözködő, líraian vad kreatúra, átütő sikert aratott és ezzel visszahelyezte szülővárosát, Chicago-t a house-zene produkciós térképére. ‘Mindig is félénk és befelé forduló voltam valahogy, úgyhogy elég fura volt kiállni a színpadra és csinálni ezt a Velvet dolgot. Meglehetősen különös, hogy most ezt teszem.”
Chicagoban a Relief felelt a korai Green Velvet kaidványokért és emellett otthont adott az amerikai producerek egy új hullámának. Agresszívabb, kevésbé vokálorientált anyagok kiadásával a label olyan művészeket tett közismertté, mint DJ Sneak, Glenn Underground, Gene Farris, Mark Grant és Paul Johnson. Jones a Velvet szerepében a vokált tartotta és tartja a legfontosabbnak, amikben a saját kis történeteit eleveníti fel.
1995 és 1997 között a Green Velvet a club chartokat 3 slágerrel ostromolta - 'Flash', 'The Stalker' és 'Answering Machine' a címek és a sztori mindegyike egy-egy rendkívül vicces mesét mondott el.
Az 'Answering Machine' egy üzenetrögzítő egymás utáni felvételeit játssza le, csupa rossz hírrel : a főbérlő felmondja a bérleti szerződést, a barátnő felfedi hogy a gyerek nem tőle van, és egy jós azt tanácsolja neki “hogy maradjon a házban, ma, holnap és örökké”. E dalban az összes hangot ő adja elő, teljes improvizáció, a stúdióba zárkózva alkotta -egyedül. A 'Flash' jelent meg kezdő trackként az első teljes Green Velvet albumon, az amerikai F-111 label gondozásában. Az első komplett albumot ‘Constant Chaos’ címen adta ki a belga Music Man kiadó, 1999-ben. Ezen Green Velvet a mindennapi, normál történéseket bizarr jelenségekkel társította. Az ‘Abduction’ –ban kicsi zöld lényekről énekel, akik megjelennek nála takarítás közben.
“Mindig másképp látom a dolgokat.” – mondja, “Szeretek kicsit többet látni, mint amennyi nyilvánvaló.”
Mikor a 'Constant Chaos' megjelent, Jones szünetet iktatott be a kiadói tevékenységeiben. Cajmereként ekkor is DJ-zett, a Green Velvet személyiséget viszont kizárólag live előadásokra korlátozta, hogy legyen ideje átgondolni a következő lépést. A Green Velvet produkciók magja Jones száguldó fantáziája. Az analóg szinti hangok és a felemelkedő ütemek az őrült trackjeiben tökéletesen illenek az elszállt szövegeihez.
„Csak szabadon engedem a fantáziám” „Megpróbálom nem analizálni. Nem igazán szoktam megformázni a hangzásomat. Csak teszem amihez kedvem van.”
A 'Whatever' című albumon Velvet ezt a ’techno punk’ etikát új szintre emelte, a 80as évek teljes aspektusa újra átvette az irányítást zenéje felett. La La Land' volt a „Whatever” album első, single-ként kiadott trackje. Ebben Velvet lehordja „azokat a kis pirulákat” amik „milliónyi agysejtet ölnek meg”, felajánlva egy kulcslyukon át néző szemléletet a modern clubvilág bohóckodásaira, miközben látszólag rejtett szándékkal szigorú drogellenes üzenetet közvetít.
"Sokan azt gondolják hogy a 'La La Land' a 'Flash' második része, vagy ilyesmi, de nem az” -mondja.
„Az a track a semmiből jött elő."
Jones állítása szerint a 'La La Land' nem viccesnek készült, azt azonban beismeri hogy van némi bizonytalan üzenete.
„Nem drogpárti, és nem is drogellenes. Csak valós.”
2005 új fejezet a Green Velvet számára. A Walk In Love című új albumának világkörüli turnéjával utazza körbe a világot . A lemez a Relief gondozásában látott napvilágot ami megjelenés után , jó pár élvonalbeli DJ toplistáján rögtön az első helyeken landolt ( pl.:Dave Clarke , DJ Hell ) .
Immár zöld hajviselet nélkül, Green Velvet tovább kutatja a világ extrém és profán dolgait, ingázva a könnyed humor és a mély elmélkedés között, felvillanyozó elektronikus zenéjének sajátos stílusjegyeit mindig magában hordva.