Mixek

A stockholmi Cari Lekebusch, Joel Mull és Jesper Dählback mellett Adam Beyer neve összenőtt a svéd techno hangzással, mely a kilencvenes évek óta erősen hat a világra. Beyer a planéta egyik ...tovább

A stockholmi Cari Lekebusch, Joel Mull és Jesper Dählback mellett Adam Beyer neve összenőtt a svéd techno hangzással, mely a kilencvenes évek óta erősen hat a világra. Beyer a planéta egyik legnagyobb és legbefolyásosabb producere/DJ-je. A folyamatos fejlődés és tökéletesedés jegyében készült három stúdió albuma, a ‘Decoded’ (Planet Rhythm, 1995), a‘Protection’ (Drumcode, 1999) és az ‘Ignition Key’ (Truesoul, 2002) kitűnően mintázza a svéd techno művész átalakulását a nyers gyémántból a csiszolt alkotás felé. Hosszú utat tett meg azóta, hogy fiatalkorúként rendszeresen besurrant Stockholm virágzó acid house szcénájába, és kétségtelen, hogy legalább olyan hosszú és érdekes út áll még előtte is.

Adam Beyer-t, aki 5 évesen hard rockot és Kiss-t hallgatott, mindig is lenyűgözte a zene világa, már fiatalon is egyfolytában a csillogó fekete korongokra gyűjtött. Miközben a hip hop és rap világával ismerkedett, Beyer fiatal fülei hirtelen megnyíltak az Olaszországból és Angliából beszűrődő új hangzásokra 1987/88-ban, a “rakt över disk" rádió műsorra felfigyelve, mely az ébredező house szcéna foszlányait sugározta.

„Úgy éreztem ez a legjobb dolog a világon, és hetente hallgattam. A műsorvezető elég sok lemezt megvariált, ráénekelt – egy nagy pazar stúdióban volt mindenféle felszereléssel. Akkor döntöttem úgy hogy DJ leszek.”

Akkoriban Beyer dobolt egy ifjúsági központ-szerű helyen, ahol a fiatal kölykök lógtak. Az egyik terme egy diszkó volt, lemezjátszókkal, dobokkal és egy billiárd asztallal. Beyernek az az álma azonban hogy saját lemezjátszókat vegyen, még távoli vágyálom volt csupán. Aztán tragédia történt.

13 éves korában apja elhunyt. Ez mindenki számára óriási fordulópont, különösen a fiatal, változó években. Azzal a kis pénzzel, mely apja vagyonából származott még inkább elhatározta, hogy követi célját és vett két lemezjátszót meg néhány lemezt.

„Azt hiszem, az nagy mértékben ösztönzött, hogy az apám igen tanult volt és nem valószínű hogy valaha is engedte volna, hogy lazán vegyem a sulit és ennyi időt töltsek a lemezjátszókon való gyakorlással. Az biztos, hogy fordulópont volt az életemben.”

És mint e fordulópont lebetonozásaként, később ugyanabban az évben elment élete első rave partijára is.

Beyer a helyi specialista dance zenei bolt, a “Vinyl Mania” egyre gyakoribb látogatója lett, ahol rengeteg régi italo-disco zenét árultak, olyasmiket, mint a Scotch és a Lazerdance.
“12 évesen nem csak a hiteles detroiti lemezeket keresi az ember, bármit, ami táncolható”, emlékszik vissza Beyer. 15 évesen már az iskola bulikban DJ-zett. Mire vége lett az iskolának, Beyer osztálytársai mind már valami étteremben vagy irodában próbáltak munkatapasztalatokat szerezni. Nem úgy a még mindig elszánt fiatal DJ. Volt akkoriban egy DJ iskola Svédországban és Beyer ott szerzett némi „munkagyakorlatot”. Az iskolai kontaktjai segítségével több fellépésre is szert tett, plusz összehozták olyan idősebb arcokkal, akik segíteni tudtak nekik.

Beyer-t iskolai barátai arra is rávették, hogy szálljon be a stúdió felszerelésbe, amit együtt sikerült összehozniuk. Beyer így emlékszik vissza: „Joel Mull-lel és Peter Benisch-sel a suliban találkoztam, 16 vagy 17 évesen, és én tanítottam Joel-nek, hogy hogyan kell DJ-zni. Ő bemutatott Peter-nek, akinek volt egy samplere, és elkezdtünk azzal variálni. Fogalmam sem volt hogy mit kell azzal kezdeni. Elkezdtük megtanulni az alapokat, aztán vettünk egy Atarit, majd gyújtöttünk egy kis pénzt, vettünk egy Juno 106-ot, egy 303-ast, és így tovább.” 1993-ra már elég önbizalmuk lett, hogy kiküldjenek néhány demót, melyek közül pár a new york-i ‘Drive In’-ban landolt, amit Adam X és Jimmy Crash igazgatott. Nyolc hónappal később valóra vált Adam Beyer gyermekkori álma. Megjelent első lemeze.

További megjelenésekkel a három barátot egyre többször hívták fellépésekre, egyre nagyobb bulikba, bár még mindig csak Finnország, Norvégia és Dánia határain belül. Aztán hirtelen minden beindult. „94-ben sok lemezt adtunk ki, de még mindig nem a saját nevemen, így ez még mindig egy kicsit kompromisszumos volt. Sok igazán gyors tempójú dolog volt benne és némi hard trance is de akkor már sok techno zenét vettem az UR-től és Jeff Mills-től is. Még semmi sem volt igazán kikristályosodva.”

Aztán Beyer átesett a „techno vízkeresztségen”, amikor befejezte az iskolát 1995-ben. Nyaralás közben az az ötlete támadt, hogy kizárólag dobokra építve alkot egy lemezt. Még abban az évben megjelent a ‘Drumcode 1’, Glen Wilson Planet Rhythm kiadójánál, mely azonos nevet viselt azzal a lemezbolttal, ahol Adam megszerezte első állását, és ahol később megismerkedett a szintén DJ/producer Cari Lekebusch-sal. A ‘Drumcode 2’, és az 1995-ös ‘Decoded’ megjelentetését követően Beyer tovább lépett, és 1996-ban létrehozta saját labelét, a Drumcode-ot.

Beyer terjesztői először azt javasolták neki, hogy óvatos legyen, és csak maximum 1000 példányt adjon ki, különben komoly pénzeket veszíthet. Azonban már a Drumcode első kiadványa megalapozta a label többi kiadványának sorsát, bár 3000 kópiánál megállt, mivel azzal „még underground’ maradt

Beyer, Lekebusch és a többi helyi művész, mint például Joel Mull hamarosan nagyon kelendők lettek, „Eltelt pár év mire ráeszméltünk, hogy mekkorára is nőtték ki magukat a dolgok. Először olyan 97 környékén hallottunk a svéd techno hangzásról.” 1995 és 98 között a stockholmi triumvirátus lemezek tucatjait jelentette meg melyek underground klubslágerek lettek. Egyre több európai klub- és fesztivál fellépésre hívták őket, ahol Beyer hamarosan a headlinerek között találta magát.

1997-től 99-ig Beyer egy társkiadót is működtetett a nagysikerű Drumcode-dal párhuzamosan, ‘Code Red’ néven, melyet 10 kiadvány után megszüntetett. 1999-ben megjelentette „Protection’ című albumát, melyen a korábbiakhoz hasonló techno trackjei mellett már hallható volt az az elektronikus zenei irány is ami felé Beyer elindult.

Ebben az időszakban Beyer sok időt töltött a stúdióban, újra fogalmazva a célt, amely felé haladni kívánt. Megszületett a vízió és a koncepció, és 2002-ben megalapította a Truesoul-t.

Beyer meghatározta az új label stílusát addigi legteljesebb munkájával, a harmadik stúdió albumával, a 2002-ben megjelent ‘Ignition Key’-vel.

A Truesoul gondozásában többek között olyan előadók művei jelentek meg , mint Joel Mull, Cirez D (aka Eric Prydz), Cari Lekebusch, Henrik B, sőt, a stockholm-i Ozgur Can is, aki egy kissé progresszívebb vonalat képvisel. A különféle elektronikus stílusok olvasztótégelyévé vált Truesoul mellett Beyer egy másik kiadót is létrehozott, egy letisztultabb és minimál hangzás számára.

„A Mad Eye csak nekem szól. Ez a nevem egyfajta anagrammája. Ez olyasmi mint ahol pillanatnyilag tartok. Egy kissé letisztultabb, nem annyira nyilvánvaló és gyors mint a Drumcode, és egy kicsit experimentálisabb”.

A label egy új, finom, produkció orientáltabb vonal előfutára, és Beyer gyorsan rámutatott a zenei irányában bekövetkezett változás katalizátorára. „A változás nagy része az ibizai utaknak köszönhető. Nagyon sok minden történt ott az elmúlt három vagy négy évben és találkoztam egy más környezettel, ahol hosszabb partik és hosszú after partyk vannak. Fiatalon nagy raver voltam úgyhogy nem olyan nagy ügy számomra a hosszú bulizás, de ez a partizásnak ez a módja megváltoztatott engem. „

Ez a változás a DJ szettjeibe is beszűrődött. Beyer, akit világszerte a büntető, loop-os techno mestervonaláról ismernek, letisztultabb produkcióit is belecsempészte lemez-manipulációinak áramlatába. „Ha igazán azt játszhatom amit akarok, akkor én ezekkel a zenékkel koronáznám meg a szettjeimet, mivel már nem igazán játszom azokat a régi dolgokat” Beyer új stílusa a Fabric számára készült mix CD-jén is tükröződik., melyen olyan előadók trackjei szerepelnek, mint Dominik Eulberg, 2 Dollar Egg és Alex Under – az összes emelkedő csillag a „minimal” techno berkein belül.

Bár a Drumcode még továbbra is létezik, Beyer a labelen is akar némi változtatást. Alapvetően megmarad az eredeti érzete és tempója, de új hangzással körítve, beyer erről így nyilatkozik: „Számomra már nem fontos hogy sok lemezt jelentessek meg. Inkább az számít hogy olyan lemezeket adjak ki amik számítanak és amelyek hosszabb életűek. Úgy akarok visszatekinteni, hogy azt mondhassam: ’wow, azt én csináltam’. Azt akarom érezni, hogy képviseltem valamit, és azt gondolom, hogy az ilyen dolgok a kor előrehaladásával válnak egyre fontosabbá. Hogy ez milyen alakban-formában valósul meg, azt nehéz megmondani.”

A stockholmi Cari Lekebusch, Joel Mull és Jesper Dählback mellett Adam Beyer neve összenőtt a svéd techno hangzással, mely a kilencvenes évek óta erősen hat a világra. Beyer a planéta egyik ...tovább

A stockholmi Cari Lekebusch, Joel Mull és Jesper Dählback mellett Adam Beyer neve összenőtt a svéd techno hangzással, mely a kilencvenes évek óta erősen hat a világra. Beyer a planéta egyik legnagyobb és legbefolyásosabb producere/DJ-je. A folyamatos fejlődés és tökéletesedés jegyében készült három stúdió albuma, a ‘Decoded’ (Planet Rhythm, 1995), a‘Protection’ (Drumcode, 1999) és az ‘Ignition Key’ (Truesoul, 2002) kitűnően mintázza a svéd techno művész átalakulását a nyers gyémántból a csiszolt alkotás felé. Hosszú utat tett meg azóta, hogy fiatalkorúként rendszeresen besurrant Stockholm virágzó acid house szcénájába, és kétségtelen, hogy legalább olyan hosszú és érdekes út áll még előtte is.

Adam Beyer-t, aki 5 évesen hard rockot és Kiss-t hallgatott, mindig is lenyűgözte a zene világa, már fiatalon is egyfolytában a csillogó fekete korongokra gyűjtött. Miközben a hip hop és rap világával ismerkedett, Beyer fiatal fülei hirtelen megnyíltak az Olaszországból és Angliából beszűrődő új hangzásokra 1987/88-ban, a “rakt över disk" rádió műsorra felfigyelve, mely az ébredező house szcéna foszlányait sugározta.

„Úgy éreztem ez a legjobb dolog a világon, és hetente hallgattam. A műsorvezető elég sok lemezt megvariált, ráénekelt – egy nagy pazar stúdióban volt mindenféle felszereléssel. Akkor döntöttem úgy hogy DJ leszek.”

Akkoriban Beyer dobolt egy ifjúsági központ-szerű helyen, ahol a fiatal kölykök lógtak. Az egyik terme egy diszkó volt, lemezjátszókkal, dobokkal és egy billiárd asztallal. Beyernek az az álma azonban hogy saját lemezjátszókat vegyen, még távoli vágyálom volt csupán. Aztán tragédia történt.

13 éves korában apja elhunyt. Ez mindenki számára óriási fordulópont, különösen a fiatal, változó években. Azzal a kis pénzzel, mely apja vagyonából származott még inkább elhatározta, hogy követi célját és vett két lemezjátszót meg néhány lemezt.

„Azt hiszem, az nagy mértékben ösztönzött, hogy az apám igen tanult volt és nem valószínű hogy valaha is engedte volna, hogy lazán vegyem a sulit és ennyi időt töltsek a lemezjátszókon való gyakorlással. Az biztos, hogy fordulópont volt az életemben.”

És mint e fordulópont lebetonozásaként, később ugyanabban az évben elment élete első rave partijára is.

Beyer a helyi specialista dance zenei bolt, a “Vinyl Mania” egyre gyakoribb látogatója lett, ahol rengeteg régi italo-disco zenét árultak, olyasmiket, mint a Scotch és a Lazerdance.
“12 évesen nem csak a hiteles detroiti lemezeket keresi az ember, bármit, ami táncolható”, emlékszik vissza Beyer. 15 évesen már az iskola bulikban DJ-zett. Mire vége lett az iskolának, Beyer osztálytársai mind már valami étteremben vagy irodában próbáltak munkatapasztalatokat szerezni. Nem úgy a még mindig elszánt fiatal DJ. Volt akkoriban egy DJ iskola Svédországban és Beyer ott szerzett némi „munkagyakorlatot”. Az iskolai kontaktjai segítségével több fellépésre is szert tett, plusz összehozták olyan idősebb arcokkal, akik segíteni tudtak nekik.

Beyer-t iskolai barátai arra is rávették, hogy szálljon be a stúdió felszerelésbe, amit együtt sikerült összehozniuk. Beyer így emlékszik vissza: „Joel Mull-lel és Peter Benisch-sel a suliban találkoztam, 16 vagy 17 évesen, és én tanítottam Joel-nek, hogy hogyan kell DJ-zni. Ő bemutatott Peter-nek, akinek volt egy samplere, és elkezdtünk azzal variálni. Fogalmam sem volt hogy mit kell azzal kezdeni. Elkezdtük megtanulni az alapokat, aztán vettünk egy Atarit, majd gyújtöttünk egy kis pénzt, vettünk egy Juno 106-ot, egy 303-ast, és így tovább.” 1993-ra már elég önbizalmuk lett, hogy kiküldjenek néhány demót, melyek közül pár a new york-i ‘Drive In’-ban landolt, amit Adam X és Jimmy Crash igazgatott. Nyolc hónappal később valóra vált Adam Beyer gyermekkori álma. Megjelent első lemeze.

További megjelenésekkel a három barátot egyre többször hívták fellépésekre, egyre nagyobb bulikba, bár még mindig csak Finnország, Norvégia és Dánia határain belül. Aztán hirtelen minden beindult. „94-ben sok lemezt adtunk ki, de még mindig nem a saját nevemen, így ez még mindig egy kicsit kompromisszumos volt. Sok igazán gyors tempójú dolog volt benne és némi hard trance is de akkor már sok techno zenét vettem az UR-től és Jeff Mills-től is. Még semmi sem volt igazán kikristályosodva.”

Aztán Beyer átesett a „techno vízkeresztségen”, amikor befejezte az iskolát 1995-ben. Nyaralás közben az az ötlete támadt, hogy kizárólag dobokra építve alkot egy lemezt. Még abban az évben megjelent a ‘Drumcode 1’, Glen Wilson Planet Rhythm kiadójánál, mely azonos nevet viselt azzal a lemezbolttal, ahol Adam megszerezte első állását, és ahol később megismerkedett a szintén DJ/producer Cari Lekebusch-sal. A ‘Drumcode 2’, és az 1995-ös ‘Decoded’ megjelentetését követően Beyer tovább lépett, és 1996-ban létrehozta saját labelét, a Drumcode-ot.

Beyer terjesztői először azt javasolták neki, hogy óvatos legyen, és csak maximum 1000 példányt adjon ki, különben komoly pénzeket veszíthet. Azonban már a Drumcode első kiadványa megalapozta a label többi kiadványának sorsát, bár 3000 kópiánál megállt, mivel azzal „még underground’ maradt

Beyer, Lekebusch és a többi helyi művész, mint például Joel Mull hamarosan nagyon kelendők lettek, „Eltelt pár év mire ráeszméltünk, hogy mekkorára is nőtték ki magukat a dolgok. Először olyan 97 környékén hallottunk a svéd techno hangzásról.” 1995 és 98 között a stockholmi triumvirátus lemezek tucatjait jelentette meg melyek underground klubslágerek lettek. Egyre több európai klub- és fesztivál fellépésre hívták őket, ahol Beyer hamarosan a headlinerek között találta magát.

1997-től 99-ig Beyer egy társkiadót is működtetett a nagysikerű Drumcode-dal párhuzamosan, ‘Code Red’ néven, melyet 10 kiadvány után megszüntetett. 1999-ben megjelentette „Protection’ című albumát, melyen a korábbiakhoz hasonló techno trackjei mellett már hallható volt az az elektronikus zenei irány is ami felé Beyer elindult.

Ebben az időszakban Beyer sok időt töltött a stúdióban, újra fogalmazva a célt, amely felé haladni kívánt. Megszületett a vízió és a koncepció, és 2002-ben megalapította a Truesoul-t.

Beyer meghatározta az új label stílusát addigi legteljesebb munkájával, a harmadik stúdió albumával, a 2002-ben megjelent ‘Ignition Key’-vel.

A Truesoul gondozásában többek között olyan előadók művei jelentek meg , mint Joel Mull, Cirez D (aka Eric Prydz), Cari Lekebusch, Henrik B, sőt, a stockholm-i Ozgur Can is, aki egy kissé progresszívebb vonalat képvisel. A különféle elektronikus stílusok olvasztótégelyévé vált Truesoul mellett Beyer egy másik kiadót is létrehozott, egy letisztultabb és minimál hangzás számára.

„A Mad Eye csak nekem szól. Ez a nevem egyfajta anagrammája. Ez olyasmi mint ahol pillanatnyilag tartok. Egy kissé letisztultabb, nem annyira nyilvánvaló és gyors mint a Drumcode, és egy kicsit experimentálisabb”.

A label egy új, finom, produkció orientáltabb vonal előfutára, és Beyer gyorsan rámutatott a zenei irányában bekövetkezett változás katalizátorára. „A változás nagy része az ibizai utaknak köszönhető. Nagyon sok minden történt ott az elmúlt három vagy négy évben és találkoztam egy más környezettel, ahol hosszabb partik és hosszú after partyk vannak. Fiatalon nagy raver voltam úgyhogy nem olyan nagy ügy számomra a hosszú bulizás, de ez a partizásnak ez a módja megváltoztatott engem. „

Ez a változás a DJ szettjeibe is beszűrődött. Beyer, akit világszerte a büntető, loop-os techno mestervonaláról ismernek, letisztultabb produkcióit is belecsempészte lemez-manipulációinak áramlatába. „Ha igazán azt játszhatom amit akarok, akkor én ezekkel a zenékkel koronáznám meg a szettjeimet, mivel már nem igazán játszom azokat a régi dolgokat” Beyer új stílusa a Fabric számára készült mix CD-jén is tükröződik., melyen olyan előadók trackjei szerepelnek, mint Dominik Eulberg, 2 Dollar Egg és Alex Under – az összes emelkedő csillag a „minimal” techno berkein belül.

Bár a Drumcode még továbbra is létezik, Beyer a labelen is akar némi változtatást. Alapvetően megmarad az eredeti érzete és tempója, de új hangzással körítve, beyer erről így nyilatkozik: „Számomra már nem fontos hogy sok lemezt jelentessek meg. Inkább az számít hogy olyan lemezeket adjak ki amik számítanak és amelyek hosszabb életűek. Úgy akarok visszatekinteni, hogy azt mondhassam: ’wow, azt én csináltam’. Azt akarom érezni, hogy képviseltem valamit, és azt gondolom, hogy az ilyen dolgok a kor előrehaladásával válnak egyre fontosabbá. Hogy ez milyen alakban-formában valósul meg, azt nehéz megmondani.”

A stockholmi Cari Lekebusch, Joel Mull és Jesper Dählback mellett Adam Beyer neve összenőtt a svéd techno hangzással, mely a kilencvenes évek óta erősen hat a világra. Beyer a planéta egyik ...tovább

A stockholmi Cari Lekebusch, Joel Mull és Jesper Dählback mellett Adam Beyer neve összenőtt a svéd techno hangzással, mely a kilencvenes évek óta erősen hat a világra. Beyer a planéta egyik legnagyobb és legbefolyásosabb producere/DJ-je. A folyamatos fejlődés és tökéletesedés jegyében készült három stúdió albuma, a ‘Decoded’ (Planet Rhythm, 1995), a‘Protection’ (Drumcode, 1999) és az ‘Ignition Key’ (Truesoul, 2002) kitűnően mintázza a svéd techno művész átalakulását a nyers gyémántból a csiszolt alkotás felé. Hosszú utat tett meg azóta, hogy fiatalkorúként rendszeresen besurrant Stockholm virágzó acid house szcénájába, és kétségtelen, hogy legalább olyan hosszú és érdekes út áll még előtte is.

Adam Beyer-t, aki 5 évesen hard rockot és Kiss-t hallgatott, mindig is lenyűgözte a zene világa, már fiatalon is egyfolytában a csillogó fekete korongokra gyűjtött. Miközben a hip hop és rap világával ismerkedett, Beyer fiatal fülei hirtelen megnyíltak az Olaszországból és Angliából beszűrődő új hangzásokra 1987/88-ban, a “rakt över disk" rádió műsorra felfigyelve, mely az ébredező house szcéna foszlányait sugározta.

„Úgy éreztem ez a legjobb dolog a világon, és hetente hallgattam. A műsorvezető elég sok lemezt megvariált, ráénekelt – egy nagy pazar stúdióban volt mindenféle felszereléssel. Akkor döntöttem úgy hogy DJ leszek.”

Akkoriban Beyer dobolt egy ifjúsági központ-szerű helyen, ahol a fiatal kölykök lógtak. Az egyik terme egy diszkó volt, lemezjátszókkal, dobokkal és egy billiárd asztallal. Beyernek az az álma azonban hogy saját lemezjátszókat vegyen, még távoli vágyálom volt csupán. Aztán tragédia történt.

13 éves korában apja elhunyt. Ez mindenki számára óriási fordulópont, különösen a fiatal, változó években. Azzal a kis pénzzel, mely apja vagyonából származott még inkább elhatározta, hogy követi célját és vett két lemezjátszót meg néhány lemezt.

„Azt hiszem, az nagy mértékben ösztönzött, hogy az apám igen tanult volt és nem valószínű hogy valaha is engedte volna, hogy lazán vegyem a sulit és ennyi időt töltsek a lemezjátszókon való gyakorlással. Az biztos, hogy fordulópont volt az életemben.”

És mint e fordulópont lebetonozásaként, később ugyanabban az évben elment élete első rave partijára is.

Beyer a helyi specialista dance zenei bolt, a “Vinyl Mania” egyre gyakoribb látogatója lett, ahol rengeteg régi italo-disco zenét árultak, olyasmiket, mint a Scotch és a Lazerdance.
“12 évesen nem csak a hiteles detroiti lemezeket keresi az ember, bármit, ami táncolható”, emlékszik vissza Beyer. 15 évesen már az iskola bulikban DJ-zett. Mire vége lett az iskolának, Beyer osztálytársai mind már valami étteremben vagy irodában próbáltak munkatapasztalatokat szerezni. Nem úgy a még mindig elszánt fiatal DJ. Volt akkoriban egy DJ iskola Svédországban és Beyer ott szerzett némi „munkagyakorlatot”. Az iskolai kontaktjai segítségével több fellépésre is szert tett, plusz összehozták olyan idősebb arcokkal, akik segíteni tudtak nekik.

Beyer-t iskolai barátai arra is rávették, hogy szálljon be a stúdió felszerelésbe, amit együtt sikerült összehozniuk. Beyer így emlékszik vissza: „Joel Mull-lel és Peter Benisch-sel a suliban találkoztam, 16 vagy 17 évesen, és én tanítottam Joel-nek, hogy hogyan kell DJ-zni. Ő bemutatott Peter-nek, akinek volt egy samplere, és elkezdtünk azzal variálni. Fogalmam sem volt hogy mit kell azzal kezdeni. Elkezdtük megtanulni az alapokat, aztán vettünk egy Atarit, majd gyújtöttünk egy kis pénzt, vettünk egy Juno 106-ot, egy 303-ast, és így tovább.” 1993-ra már elég önbizalmuk lett, hogy kiküldjenek néhány demót, melyek közül pár a new york-i ‘Drive In’-ban landolt, amit Adam X és Jimmy Crash igazgatott. Nyolc hónappal később valóra vált Adam Beyer gyermekkori álma. Megjelent első lemeze.

További megjelenésekkel a három barátot egyre többször hívták fellépésekre, egyre nagyobb bulikba, bár még mindig csak Finnország, Norvégia és Dánia határain belül. Aztán hirtelen minden beindult. „94-ben sok lemezt adtunk ki, de még mindig nem a saját nevemen, így ez még mindig egy kicsit kompromisszumos volt. Sok igazán gyors tempójú dolog volt benne és némi hard trance is de akkor már sok techno zenét vettem az UR-től és Jeff Mills-től is. Még semmi sem volt igazán kikristályosodva.”

Aztán Beyer átesett a „techno vízkeresztségen”, amikor befejezte az iskolát 1995-ben. Nyaralás közben az az ötlete támadt, hogy kizárólag dobokra építve alkot egy lemezt. Még abban az évben megjelent a ‘Drumcode 1’, Glen Wilson Planet Rhythm kiadójánál, mely azonos nevet viselt azzal a lemezbolttal, ahol Adam megszerezte első állását, és ahol később megismerkedett a szintén DJ/producer Cari Lekebusch-sal. A ‘Drumcode 2’, és az 1995-ös ‘Decoded’ megjelentetését követően Beyer tovább lépett, és 1996-ban létrehozta saját labelét, a Drumcode-ot.

Beyer terjesztői először azt javasolták neki, hogy óvatos legyen, és csak maximum 1000 példányt adjon ki, különben komoly pénzeket veszíthet. Azonban már a Drumcode első kiadványa megalapozta a label többi kiadványának sorsát, bár 3000 kópiánál megállt, mivel azzal „még underground’ maradt

Beyer, Lekebusch és a többi helyi művész, mint például Joel Mull hamarosan nagyon kelendők lettek, „Eltelt pár év mire ráeszméltünk, hogy mekkorára is nőtték ki magukat a dolgok. Először olyan 97 környékén hallottunk a svéd techno hangzásról.” 1995 és 98 között a stockholmi triumvirátus lemezek tucatjait jelentette meg melyek underground klubslágerek lettek. Egyre több európai klub- és fesztivál fellépésre hívták őket, ahol Beyer hamarosan a headlinerek között találta magát.

1997-től 99-ig Beyer egy társkiadót is működtetett a nagysikerű Drumcode-dal párhuzamosan, ‘Code Red’ néven, melyet 10 kiadvány után megszüntetett. 1999-ben megjelentette „Protection’ című albumát, melyen a korábbiakhoz hasonló techno trackjei mellett már hallható volt az az elektronikus zenei irány is ami felé Beyer elindult.

Ebben az időszakban Beyer sok időt töltött a stúdióban, újra fogalmazva a célt, amely felé haladni kívánt. Megszületett a vízió és a koncepció, és 2002-ben megalapította a Truesoul-t.

Beyer meghatározta az új label stílusát addigi legteljesebb munkájával, a harmadik stúdió albumával, a 2002-ben megjelent ‘Ignition Key’-vel.

A Truesoul gondozásában többek között olyan előadók művei jelentek meg , mint Joel Mull, Cirez D (aka Eric Prydz), Cari Lekebusch, Henrik B, sőt, a stockholm-i Ozgur Can is, aki egy kissé progresszívebb vonalat képvisel. A különféle elektronikus stílusok olvasztótégelyévé vált Truesoul mellett Beyer egy másik kiadót is létrehozott, egy letisztultabb és minimál hangzás számára.

„A Mad Eye csak nekem szól. Ez a nevem egyfajta anagrammája. Ez olyasmi mint ahol pillanatnyilag tartok. Egy kissé letisztultabb, nem annyira nyilvánvaló és gyors mint a Drumcode, és egy kicsit experimentálisabb”.

A label egy új, finom, produkció orientáltabb vonal előfutára, és Beyer gyorsan rámutatott a zenei irányában bekövetkezett változás katalizátorára. „A változás nagy része az ibizai utaknak köszönhető. Nagyon sok minden történt ott az elmúlt három vagy négy évben és találkoztam egy más környezettel, ahol hosszabb partik és hosszú after partyk vannak. Fiatalon nagy raver voltam úgyhogy nem olyan nagy ügy számomra a hosszú bulizás, de ez a partizásnak ez a módja megváltoztatott engem. „

Ez a változás a DJ szettjeibe is beszűrődött. Beyer, akit világszerte a büntető, loop-os techno mestervonaláról ismernek, letisztultabb produkcióit is belecsempészte lemez-manipulációinak áramlatába. „Ha igazán azt játszhatom amit akarok, akkor én ezekkel a zenékkel koronáznám meg a szettjeimet, mivel már nem igazán játszom azokat a régi dolgokat” Beyer új stílusa a Fabric számára készült mix CD-jén is tükröződik., melyen olyan előadók trackjei szerepelnek, mint Dominik Eulberg, 2 Dollar Egg és Alex Under – az összes emelkedő csillag a „minimal” techno berkein belül.

Bár a Drumcode még továbbra is létezik, Beyer a labelen is akar némi változtatást. Alapvetően megmarad az eredeti érzete és tempója, de új hangzással körítve, beyer erről így nyilatkozik: „Számomra már nem fontos hogy sok lemezt jelentessek meg. Inkább az számít hogy olyan lemezeket adjak ki amik számítanak és amelyek hosszabb életűek. Úgy akarok visszatekinteni, hogy azt mondhassam: ’wow, azt én csináltam’. Azt akarom érezni, hogy képviseltem valamit, és azt gondolom, hogy az ilyen dolgok a kor előrehaladásával válnak egyre fontosabbá. Hogy ez milyen alakban-formában valósul meg, azt nehéz megmondani.”

A stockholmi Cari Lekebusch, Joel Mull és Jesper Dählback mellett Adam Beyer neve összenőtt a svéd techno hangzással, mely a kilencvenes évek óta erősen hat a világra. Beyer a planéta egyik ...tovább

A stockholmi Cari Lekebusch, Joel Mull és Jesper Dählback mellett Adam Beyer neve összenőtt a svéd techno hangzással, mely a kilencvenes évek óta erősen hat a világra. Beyer a planéta egyik legnagyobb és legbefolyásosabb producere/DJ-je. A folyamatos fejlődés és tökéletesedés jegyében készült három stúdió albuma, a ‘Decoded’ (Planet Rhythm, 1995), a‘Protection’ (Drumcode, 1999) és az ‘Ignition Key’ (Truesoul, 2002) kitűnően mintázza a svéd techno művész átalakulását a nyers gyémántból a csiszolt alkotás felé. Hosszú utat tett meg azóta, hogy fiatalkorúként rendszeresen besurrant Stockholm virágzó acid house szcénájába, és kétségtelen, hogy legalább olyan hosszú és érdekes út áll még előtte is.

Adam Beyer-t, aki 5 évesen hard rockot és Kiss-t hallgatott, mindig is lenyűgözte a zene világa, már fiatalon is egyfolytában a csillogó fekete korongokra gyűjtött. Miközben a hip hop és rap világával ismerkedett, Beyer fiatal fülei hirtelen megnyíltak az Olaszországból és Angliából beszűrődő új hangzásokra 1987/88-ban, a “rakt över disk" rádió műsorra felfigyelve, mely az ébredező house szcéna foszlányait sugározta.

„Úgy éreztem ez a legjobb dolog a világon, és hetente hallgattam. A műsorvezető elég sok lemezt megvariált, ráénekelt – egy nagy pazar stúdióban volt mindenféle felszereléssel. Akkor döntöttem úgy hogy DJ leszek.”

Akkoriban Beyer dobolt egy ifjúsági központ-szerű helyen, ahol a fiatal kölykök lógtak. Az egyik terme egy diszkó volt, lemezjátszókkal, dobokkal és egy billiárd asztallal. Beyernek az az álma azonban hogy saját lemezjátszókat vegyen, még távoli vágyálom volt csupán. Aztán tragédia történt.

13 éves korában apja elhunyt. Ez mindenki számára óriási fordulópont, különösen a fiatal, változó években. Azzal a kis pénzzel, mely apja vagyonából származott még inkább elhatározta, hogy követi célját és vett két lemezjátszót meg néhány lemezt.

„Azt hiszem, az nagy mértékben ösztönzött, hogy az apám igen tanult volt és nem valószínű hogy valaha is engedte volna, hogy lazán vegyem a sulit és ennyi időt töltsek a lemezjátszókon való gyakorlással. Az biztos, hogy fordulópont volt az életemben.”

És mint e fordulópont lebetonozásaként, később ugyanabban az évben elment élete első rave partijára is.

Beyer a helyi specialista dance zenei bolt, a “Vinyl Mania” egyre gyakoribb látogatója lett, ahol rengeteg régi italo-disco zenét árultak, olyasmiket, mint a Scotch és a Lazerdance.
“12 évesen nem csak a hiteles detroiti lemezeket keresi az ember, bármit, ami táncolható”, emlékszik vissza Beyer. 15 évesen már az iskola bulikban DJ-zett. Mire vége lett az iskolának, Beyer osztálytársai mind már valami étteremben vagy irodában próbáltak munkatapasztalatokat szerezni. Nem úgy a még mindig elszánt fiatal DJ. Volt akkoriban egy DJ iskola Svédországban és Beyer ott szerzett némi „munkagyakorlatot”. Az iskolai kontaktjai segítségével több fellépésre is szert tett, plusz összehozták olyan idősebb arcokkal, akik segíteni tudtak nekik.

Beyer-t iskolai barátai arra is rávették, hogy szálljon be a stúdió felszerelésbe, amit együtt sikerült összehozniuk. Beyer így emlékszik vissza: „Joel Mull-lel és Peter Benisch-sel a suliban találkoztam, 16 vagy 17 évesen, és én tanítottam Joel-nek, hogy hogyan kell DJ-zni. Ő bemutatott Peter-nek, akinek volt egy samplere, és elkezdtünk azzal variálni. Fogalmam sem volt hogy mit kell azzal kezdeni. Elkezdtük megtanulni az alapokat, aztán vettünk egy Atarit, majd gyújtöttünk egy kis pénzt, vettünk egy Juno 106-ot, egy 303-ast, és így tovább.” 1993-ra már elég önbizalmuk lett, hogy kiküldjenek néhány demót, melyek közül pár a new york-i ‘Drive In’-ban landolt, amit Adam X és Jimmy Crash igazgatott. Nyolc hónappal később valóra vált Adam Beyer gyermekkori álma. Megjelent első lemeze.

További megjelenésekkel a három barátot egyre többször hívták fellépésekre, egyre nagyobb bulikba, bár még mindig csak Finnország, Norvégia és Dánia határain belül. Aztán hirtelen minden beindult. „94-ben sok lemezt adtunk ki, de még mindig nem a saját nevemen, így ez még mindig egy kicsit kompromisszumos volt. Sok igazán gyors tempójú dolog volt benne és némi hard trance is de akkor már sok techno zenét vettem az UR-től és Jeff Mills-től is. Még semmi sem volt igazán kikristályosodva.”

Aztán Beyer átesett a „techno vízkeresztségen”, amikor befejezte az iskolát 1995-ben. Nyaralás közben az az ötlete támadt, hogy kizárólag dobokra építve alkot egy lemezt. Még abban az évben megjelent a ‘Drumcode 1’, Glen Wilson Planet Rhythm kiadójánál, mely azonos nevet viselt azzal a lemezbolttal, ahol Adam megszerezte első állását, és ahol később megismerkedett a szintén DJ/producer Cari Lekebusch-sal. A ‘Drumcode 2’, és az 1995-ös ‘Decoded’ megjelentetését követően Beyer tovább lépett, és 1996-ban létrehozta saját labelét, a Drumcode-ot.

Beyer terjesztői először azt javasolták neki, hogy óvatos legyen, és csak maximum 1000 példányt adjon ki, különben komoly pénzeket veszíthet. Azonban már a Drumcode első kiadványa megalapozta a label többi kiadványának sorsát, bár 3000 kópiánál megállt, mivel azzal „még underground’ maradt

Beyer, Lekebusch és a többi helyi művész, mint például Joel Mull hamarosan nagyon kelendők lettek, „Eltelt pár év mire ráeszméltünk, hogy mekkorára is nőtték ki magukat a dolgok. Először olyan 97 környékén hallottunk a svéd techno hangzásról.” 1995 és 98 között a stockholmi triumvirátus lemezek tucatjait jelentette meg melyek underground klubslágerek lettek. Egyre több európai klub- és fesztivál fellépésre hívták őket, ahol Beyer hamarosan a headlinerek között találta magát.

1997-től 99-ig Beyer egy társkiadót is működtetett a nagysikerű Drumcode-dal párhuzamosan, ‘Code Red’ néven, melyet 10 kiadvány után megszüntetett. 1999-ben megjelentette „Protection’ című albumát, melyen a korábbiakhoz hasonló techno trackjei mellett már hallható volt az az elektronikus zenei irány is ami felé Beyer elindult.

Ebben az időszakban Beyer sok időt töltött a stúdióban, újra fogalmazva a célt, amely felé haladni kívánt. Megszületett a vízió és a koncepció, és 2002-ben megalapította a Truesoul-t.

Beyer meghatározta az új label stílusát addigi legteljesebb munkájával, a harmadik stúdió albumával, a 2002-ben megjelent ‘Ignition Key’-vel.

A Truesoul gondozásában többek között olyan előadók művei jelentek meg , mint Joel Mull, Cirez D (aka Eric Prydz), Cari Lekebusch, Henrik B, sőt, a stockholm-i Ozgur Can is, aki egy kissé progresszívebb vonalat képvisel. A különféle elektronikus stílusok olvasztótégelyévé vált Truesoul mellett Beyer egy másik kiadót is létrehozott, egy letisztultabb és minimál hangzás számára.

„A Mad Eye csak nekem szól. Ez a nevem egyfajta anagrammája. Ez olyasmi mint ahol pillanatnyilag tartok. Egy kissé letisztultabb, nem annyira nyilvánvaló és gyors mint a Drumcode, és egy kicsit experimentálisabb”.

A label egy új, finom, produkció orientáltabb vonal előfutára, és Beyer gyorsan rámutatott a zenei irányában bekövetkezett változás katalizátorára. „A változás nagy része az ibizai utaknak köszönhető. Nagyon sok minden történt ott az elmúlt három vagy négy évben és találkoztam egy más környezettel, ahol hosszabb partik és hosszú after partyk vannak. Fiatalon nagy raver voltam úgyhogy nem olyan nagy ügy számomra a hosszú bulizás, de ez a partizásnak ez a módja megváltoztatott engem. „

Ez a változás a DJ szettjeibe is beszűrődött. Beyer, akit világszerte a büntető, loop-os techno mestervonaláról ismernek, letisztultabb produkcióit is belecsempészte lemez-manipulációinak áramlatába. „Ha igazán azt játszhatom amit akarok, akkor én ezekkel a zenékkel koronáznám meg a szettjeimet, mivel már nem igazán játszom azokat a régi dolgokat” Beyer új stílusa a Fabric számára készült mix CD-jén is tükröződik., melyen olyan előadók trackjei szerepelnek, mint Dominik Eulberg, 2 Dollar Egg és Alex Under – az összes emelkedő csillag a „minimal” techno berkein belül.

Bár a Drumcode még továbbra is létezik, Beyer a labelen is akar némi változtatást. Alapvetően megmarad az eredeti érzete és tempója, de új hangzással körítve, beyer erről így nyilatkozik: „Számomra már nem fontos hogy sok lemezt jelentessek meg. Inkább az számít hogy olyan lemezeket adjak ki amik számítanak és amelyek hosszabb életűek. Úgy akarok visszatekinteni, hogy azt mondhassam: ’wow, azt én csináltam’. Azt akarom érezni, hogy képviseltem valamit, és azt gondolom, hogy az ilyen dolgok a kor előrehaladásával válnak egyre fontosabbá. Hogy ez milyen alakban-formában valósul meg, azt nehéz megmondani.”

Adam Cro ( Horváth Ádám ), Magyarországon született 1986-ban. Zene iránti érdeklődése már gyermekkorában elkezdődött. Általános iskolás korában megismerkedett a zongorával, melyet 8 �...tovább

Adam Cro ( Horváth Ádám ), Magyarországon született 1986-ban. Zene iránti érdeklődése már gyermekkorában elkezdődött. Általános iskolás korában megismerkedett a zongorával, melyet 8 évig szorgalmasan tanult. Kezdetben tudását iskolai diszkókban mutatta meg, később elindított egy saját rendezvénysorozatot, mely nagy látogatottságra tett szert.

Bánáti Péter (Dj Flash), a dj vizsgán figyelt fel tehetségére, majd bemutatta Sárdi Péternek (Mayday Budapest, PS management), akitől kapott egy lehetőséget a bizonyításra. Ekkor sikerült a közönség és a dj-k szimpátiáját és elismerését is megszereznie, így további lehetőségekhez jutott.

Mára, maga mögött tudhat fellépéseket az ország számos pontján és jelentős klubbjaiban ( Studio - Budapest , Highlander - Sárospatak, M47 - Sáránd, Alcatraz - Kiskunmajsa, Zenith Club - Tokodaltáró, Club Miami - Pásztó, Bahnhof - Budapest, Kashmir - Budapest, Bank Dance Hall - Budapest, Club Stardust - Szécsény, Papalya - Szombathely, Progrecinema - Szombathely, Esztergom - Élményfürdő, Hysteria - Bokod, Club Eldorado - Békéscsaba, Mangojam - Komárom, Rockwell Club - Miskolc, Julia Central - Nagyhalász, Avasi kilató - Miskolc…),valamint külföldön egyaránt (Egyiptom, Csehország, Szlovákia, Horváthország, Ausztria, Anglia, stb…)
Jelentős rendezvények melyeken fellépett pl.: Mayday Budapest – melynek reklámzenéjét is ő írta -, Gazometer, Renaissance, Eastern Evolution, Pigfest, Budapest Parádé, Techno Festival, stb…

Fellépései alatt sikerült jó viszonyt kialakítani Dj Misjahval, Dj Rushal, Valentino Kanzyanival, kik előszeretettel játszák zenéit és tehetségesnek tartják mind produceri, mind dj munkáját.
Dj szettjei stílusára a húzósabb progresszív daraboktól, a minimalon keresztül, a teches hangzásig mindegyik jellemző, ezeket kitűnően kombinálja, mivel számára a változatosság és a minőség a fontos, de mindenek előtt a közönség szórakoztatása, melyet rengeteg effektel és sampler használatával tesz még színesebbé. Mára sokak számára, akik igazi klubzenére vágynak garancia Adam Cro neve.

Példaképei :
Richie Hawtin, hisz zeneileg és dj technikailag mindig is stílusteremtő volt, és számára is fontos az új technikai megoldások használata.
Chris Liebing, mérhetetlen dinamizmusa miatt, mivel képes egész estét végigbulizni a közönséggel a pult mögött.
Producerként Dubfire (Deep Dish), és Eric Prydz (Cirez D) egyaránt azáltal, hogy mindketten maradandót tudtak alkotni mind a slágeres vonalon, és mind az undreground műfajban.

Következő megjelenések:
- Travel pussy – Felix Kröcher (Adam Cro minimal rmx) - Knee Deep Rec.
- Somethings Began - Adam Cro - Jesus Loved You Rec.

Dj-k, akikkel együtt játszott: Dj Rush, Valentino Kanzyani, Anthony Pappa, Marko Nastic, Paolo Mojo, Juan Diaz, Felix Kröcher, Silicone Soul, Gayle San, Misjah, Dejan Milicevic, Dave Clarke, Atb, Marcus James, Felipe, Westbam, Cristian Varela, Corvin Dalek, Ladida, Diana D’rouze, Misa Salacova, Pet Duo, T-love … és még sokan mások.
Továbbá a teljes magyar élvonal!

1978-ban született, Greifswald-ban. Késõbb Berlinbe költözött a családjával együtt, a korai detroiti és chicagoi zenék hatottak rá leginkább. Sosem tanult meg dj-zni, rögtön a producerke...tovább

1978-ban született, Greifswald-ban. Késõbb Berlinbe költözött a családjával együtt, a korai detroiti és chicagoi zenék hatottak rá leginkább. Sosem tanult meg dj-zni, rögtön a producerkedéssel kezdett, élete elsõ live-át a legendás Tresor klubban játszotta, pár barátjának köszönhetõen. Alexander elsõ zenéje a Tresor Headquarters válogatáson jelent meg. Késõbb összeállt Stassy-val (Sender Belin) és DoubleX néven csináltak zenéket.
A zenéiket a Proton records adta ki. A DoubleX a Brothers In Mind EP-vel startolt és a 99-es Loveparade -n debütáltak a Tresor-ban. Ezeket hallva Heiko Laux a Kanzleramt Label fõnõke 2000-ben leigazolta a kiadójához. Ebben az évben még bedolgozott a Konsequent kiadóhoz, itt pedig az Autocycle Ep-t készítette el. 2001-ben elkészítette az elsõ szóló albumát, Echoes címmel. És ez év végén a German Dance Awards-on elnyerte az év felfedezettje díjat. 2002-ben elkészítette második albumát Progress címmel. Ez az album a Hónap Lemeze díjat nyerte el.

Rengeteg eladott az albumából, végigjárta az összes nagy fesztivált és fellépett a világ legjobb klubjaiban. Az All I Got To Know-al pedig elnyerte az év trackje díjat. Remixeket készített: Electrochemie LK, Codec&Flexor, Martini Bros számára. Ezután érkezett a talán eddigi legnagyobb slágere a Hot Spot (Girls Out Of The Window) amit még maga The Advent is remixelt.

Év végén ismét jelölték a German Dance Awardson 3 kategóriába: Legjobb Album, Legjobb Producer, Legjobb Live-Act. Harmadik albuma 2003 nyarán jelent meg Response címmel. Errõl a legnagyobb sláger a Belo Horizonte lett. Alexander nagyon keresett lett, a lemezei vezetik a toplistákat, és rengeteg remixet készít olyanoknak, mint: Pascal Feos, Richard Bartz, Joris Voorn, Glenn Wilson, Funk D Void.

Az Alter Ego duó még a kilencvenes évek elején tűnt fel Sven Väth Harthouse kiadójánál, és intelligens technójukkal ők is hozzájárultak a műfaj nagykorúvá válásához. Az utóbbi időbe...tovább

Az Alter Ego duó még a kilencvenes évek elején tűnt fel Sven Väth Harthouse kiadójánál, és intelligens technójukkal ők is hozzájárultak a műfaj nagykorúvá válásához. Az utóbbi időben zenéjük erőteljes electrós és acides (hang)színekben játszik, és egyre vadabb lett, ami olyan számokat eredményez, mint a 2004-es év egyik legészbontóbb klubhimnusza, a primkó és elementáris Rocker.

Anthony Pappa csodagyerekként látta meg napvilágot Ausztrália isten háta mögötti vidékén. Egy szép napon elhatározta, hogy lelép a családi fészekből, s híres DJ-vé válik. Napjainkra v...tovább

Anthony Pappa csodagyerekként látta meg napvilágot Ausztrália isten háta mögötti vidékén. Egy szép napon elhatározta, hogy lelép a családi fészekből, s híres DJ-vé válik. Napjainkra valóban igazi világsztárrá csiszolódott.
Anthony kétségkívül jó. Bosszantóan jó. Már zsenge 15 esztendős korában benevezett Ausztrália országos mixversenyébe. Ja, és meg is nyerte. Nem érte be azonban ennyivel, rendszeresen dolgozott Melbourne klubjaiban, kivívva magának ezzel, hogy a város egyik legsúlyosabb DJ-jeként emlegessék. 1993-ban a Mixmag versenyt rendezett, persze Anthony meg is nyerte egy briliáns mixszel, amit a funkyra és vokálos house-ra épített
1994-ben felkerekedett, hogy megszerettesse az egész világgal a zenéjét, felszállt egy banánszállító hajóra, majd hat hét múlva Southampton kikötőjében lépett újra szárazföldre, felfegyverkezve egy fullos táskával, ami a zenéivel volt tele.

A mérnök/producer Alan Bremnerrel azonnal nagy barátok lettek, s megalapították a „Szabadesést” –azaz a Freefall-t: nappal illedelmes portások voltak, éjjelente pedig csinálták a fergeteges, zúzós zenéket. Kezdtek bejönni a melók, így lassan gyökeret verhetett Nagy-Britanniában. Először csak apránként, aztán teljesen és véglegesen. A promoterek felfigyeltek Anthony különleges, egyéni stílusára: a selymesen lágy, „elegáns” mixelés, dallamossággal kiegészítve - mindez remekül programozva. Amikor hallgatták, elkönyvelték, hogy milyen kellemes, sima stílusú a zenéje, s mire ebbe belenyugodtak, Pappa előrukkolt valami egészen mással.
Felvette a kapcsolatot Dave Seamannel, meg néhány DJ-vel és producerrel, akikkel karöltve végül mégis meghódította később a világot.
Pappa nevét többek között a Global Underground-kiadványok, valamint saját zenei projektjei öregbítették az elmúlt majdnem egy évtizedben. Élő szerepléseinek száma túltesz minden kortársáén, többször járt hazánkban is, mint a Global Underground kollektívából bárki. Ez részint annak köszönhető, hogy szettjei kivétel nélkül kíméletlenül precízek, ezért is van az, hogy a mai napig szinte követeli őt a partinép, annak ellenére, hogy a klasszikus trance DJ-k kora lassan nálunk is leáldozóban van, másrészt pedig annak, hogy Pappa mindig is komoly hangsúlyt fektetett a világ klubjainak folyamatos látogatására. Számára elsősorban erről szól a DJ-lét, vagyis, hogy időről időre különböző országok fiataljaival találkozzon (még ha csak a "pulton túlról" is).

Anthony Pappa csodagyerekként látta meg napvilágot Ausztrália isten háta mögötti vidékén. Egy szép napon elhatározta, hogy lelép a családi fészekből, s híres DJ-vé válik. Napjainkra v...tovább

Anthony Pappa csodagyerekként látta meg napvilágot Ausztrália isten háta mögötti vidékén. Egy szép napon elhatározta, hogy lelép a családi fészekből, s híres DJ-vé válik. Napjainkra valóban igazi világsztárrá csiszolódott.
Anthony kétségkívül jó. Bosszantóan jó. Már zsenge 15 esztendős korában benevezett Ausztrália országos mixversenyébe. Ja, és meg is nyerte. Nem érte be azonban ennyivel, rendszeresen dolgozott Melbourne klubjaiban, kivívva magának ezzel, hogy a város egyik legsúlyosabb DJ-jeként emlegessék. 1993-ban a Mixmag versenyt rendezett, persze Anthony meg is nyerte egy briliáns mixszel, amit a funkyra és vokálos house-ra épített
1994-ben felkerekedett, hogy megszerettesse az egész világgal a zenéjét, felszállt egy banánszállító hajóra, majd hat hét múlva Southampton kikötőjében lépett újra szárazföldre, felfegyverkezve egy fullos táskával, ami a zenéivel volt tele.

A mérnök/producer Alan Bremnerrel azonnal nagy barátok lettek, s megalapították a „Szabadesést” –azaz a Freefall-t: nappal illedelmes portások voltak, éjjelente pedig csinálták a fergeteges, zúzós zenéket. Kezdtek bejönni a melók, így lassan gyökeret verhetett Nagy-Britanniában. Először csak apránként, aztán teljesen és véglegesen. A promoterek felfigyeltek Anthony különleges, egyéni stílusára: a selymesen lágy, „elegáns” mixelés, dallamossággal kiegészítve - mindez remekül programozva. Amikor hallgatták, elkönyvelték, hogy milyen kellemes, sima stílusú a zenéje, s mire ebbe belenyugodtak, Pappa előrukkolt valami egészen mással.
Felvette a kapcsolatot Dave Seamannel, meg néhány DJ-vel és producerrel, akikkel karöltve végül mégis meghódította később a világot.
Pappa nevét többek között a Global Underground-kiadványok, valamint saját zenei projektjei öregbítették az elmúlt majdnem egy évtizedben. Élő szerepléseinek száma túltesz minden kortársáén, többször járt hazánkban is, mint a Global Underground kollektívából bárki. Ez részint annak köszönhető, hogy szettjei kivétel nélkül kíméletlenül precízek, ezért is van az, hogy a mai napig szinte követeli őt a partinép, annak ellenére, hogy a klasszikus trance DJ-k kora lassan nálunk is leáldozóban van, másrészt pedig annak, hogy Pappa mindig is komoly hangsúlyt fektetett a világ klubjainak folyamatos látogatására. Számára elsősorban erről szól a DJ-lét, vagyis, hogy időről időre különböző országok fiataljaival találkozzon (még ha csak a "pulton túlról" is).

Anthony Pappa csodagyerekként látta meg napvilágot Ausztrália isten háta mögötti vidékén. Egy szép napon elhatározta, hogy lelép a családi fészekből, s híres DJ-vé válik. Napjainkra v...tovább

Anthony Pappa csodagyerekként látta meg napvilágot Ausztrália isten háta mögötti vidékén. Egy szép napon elhatározta, hogy lelép a családi fészekből, s híres DJ-vé válik. Napjainkra valóban igazi világsztárrá csiszolódott.
Anthony kétségkívül jó. Bosszantóan jó. Már zsenge 15 esztendős korában benevezett Ausztrália országos mixversenyébe. Ja, és meg is nyerte. Nem érte be azonban ennyivel, rendszeresen dolgozott Melbourne klubjaiban, kivívva magának ezzel, hogy a város egyik legsúlyosabb DJ-jeként emlegessék. 1993-ban a Mixmag versenyt rendezett, persze Anthony meg is nyerte egy briliáns mixszel, amit a funkyra és vokálos house-ra épített
1994-ben felkerekedett, hogy megszerettesse az egész világgal a zenéjét, felszállt egy banánszállító hajóra, majd hat hét múlva Southampton kikötőjében lépett újra szárazföldre, felfegyverkezve egy fullos táskával, ami a zenéivel volt tele.

A mérnök/producer Alan Bremnerrel azonnal nagy barátok lettek, s megalapították a „Szabadesést” –azaz a Freefall-t: nappal illedelmes portások voltak, éjjelente pedig csinálták a fergeteges, zúzós zenéket. Kezdtek bejönni a melók, így lassan gyökeret verhetett Nagy-Britanniában. Először csak apránként, aztán teljesen és véglegesen. A promoterek felfigyeltek Anthony különleges, egyéni stílusára: a selymesen lágy, „elegáns” mixelés, dallamossággal kiegészítve - mindez remekül programozva. Amikor hallgatták, elkönyvelték, hogy milyen kellemes, sima stílusú a zenéje, s mire ebbe belenyugodtak, Pappa előrukkolt valami egészen mással.
Felvette a kapcsolatot Dave Seamannel, meg néhány DJ-vel és producerrel, akikkel karöltve végül mégis meghódította később a világot.
Pappa nevét többek között a Global Underground-kiadványok, valamint saját zenei projektjei öregbítették az elmúlt majdnem egy évtizedben. Élő szerepléseinek száma túltesz minden kortársáén, többször járt hazánkban is, mint a Global Underground kollektívából bárki. Ez részint annak köszönhető, hogy szettjei kivétel nélkül kíméletlenül precízek, ezért is van az, hogy a mai napig szinte követeli őt a partinép, annak ellenére, hogy a klasszikus trance DJ-k kora lassan nálunk is leáldozóban van, másrészt pedig annak, hogy Pappa mindig is komoly hangsúlyt fektetett a világ klubjainak folyamatos látogatására. Számára elsősorban erről szól a DJ-lét, vagyis, hogy időről időre különböző országok fiataljaival találkozzon (még ha csak a "pulton túlról" is).

Anthony Pappa csodagyerekként látta meg napvilágot Ausztrália isten háta mögötti vidékén. Egy szép napon elhatározta, hogy lelép a családi fészekből, s híres DJ-vé válik. Napjainkra v...tovább

Anthony Pappa csodagyerekként látta meg napvilágot Ausztrália isten háta mögötti vidékén. Egy szép napon elhatározta, hogy lelép a családi fészekből, s híres DJ-vé válik. Napjainkra valóban igazi világsztárrá csiszolódott.
Anthony kétségkívül jó. Bosszantóan jó. Már zsenge 15 esztendős korában benevezett Ausztrália országos mixversenyébe. Ja, és meg is nyerte. Nem érte be azonban ennyivel, rendszeresen dolgozott Melbourne klubjaiban, kivívva magának ezzel, hogy a város egyik legsúlyosabb DJ-jeként emlegessék. 1993-ban a Mixmag versenyt rendezett, persze Anthony meg is nyerte egy briliáns mixszel, amit a funkyra és vokálos house-ra épített
1994-ben felkerekedett, hogy megszerettesse az egész világgal a zenéjét, felszállt egy banánszállító hajóra, majd hat hét múlva Southampton kikötőjében lépett újra szárazföldre, felfegyverkezve egy fullos táskával, ami a zenéivel volt tele.

A mérnök/producer Alan Bremnerrel azonnal nagy barátok lettek, s megalapították a „Szabadesést” –azaz a Freefall-t: nappal illedelmes portások voltak, éjjelente pedig csinálták a fergeteges, zúzós zenéket. Kezdtek bejönni a melók, így lassan gyökeret verhetett Nagy-Britanniában. Először csak apránként, aztán teljesen és véglegesen. A promoterek felfigyeltek Anthony különleges, egyéni stílusára: a selymesen lágy, „elegáns” mixelés, dallamossággal kiegészítve - mindez remekül programozva. Amikor hallgatták, elkönyvelték, hogy milyen kellemes, sima stílusú a zenéje, s mire ebbe belenyugodtak, Pappa előrukkolt valami egészen mással.
Felvette a kapcsolatot Dave Seamannel, meg néhány DJ-vel és producerrel, akikkel karöltve végül mégis meghódította később a világot.
Pappa nevét többek között a Global Underground-kiadványok, valamint saját zenei projektjei öregbítették az elmúlt majdnem egy évtizedben. Élő szerepléseinek száma túltesz minden kortársáén, többször járt hazánkban is, mint a Global Underground kollektívából bárki. Ez részint annak köszönhető, hogy szettjei kivétel nélkül kíméletlenül precízek, ezért is van az, hogy a mai napig szinte követeli őt a partinép, annak ellenére, hogy a klasszikus trance DJ-k kora lassan nálunk is leáldozóban van, másrészt pedig annak, hogy Pappa mindig is komoly hangsúlyt fektetett a világ klubjainak folyamatos látogatására. Számára elsősorban erről szól a DJ-lét, vagyis, hogy időről időre különböző országok fiataljaival találkozzon (még ha csak a "pulton túlról" is).

Anthony Rother karrierje a nyolcvanas évek végén kezdődött. Első kiadványaira erősen hatottak a rendező –és zeneszerző John Carpenter (" The Rattlesnake", "The End") szférikus hang-kollázs...tovább

Anthony Rother karrierje a nyolcvanas évek végén kezdődött. Első kiadványaira erősen hatottak a rendező –és zeneszerző John Carpenter (" The Rattlesnake", "The End") szférikus hang-kollázsai. 1994-től Rother Heiko Laux Kanzleramt labelének egyik legjelentősebb producere lett. A kiadó máig is azon kevés német labelek egyike, ami igazán minőségi techno zenéket jelentet meg. 1997-ben jelent meg Rother „Sex with the machines” című albuma, mely az első elődói album volt a Kanzleramt történetében. Ez hosszan ható dinamizmust eredményezett Rother pályafutásában. "A különböző emberektől kapott hihetetlen pozitív visszajelzések voltak az első bizonyítékai annak , hogy mennyi energiát tudok kihozni a zenémből, és hirtelen minden nyilvánvalóvá vált számomra! A további sikerek megerősítették bennem hogy amit csinálok az jó, és utat mutattak, hogy jobban megérthessem magam – művészként.”

Ebből kifolyólag Rother saját útjára indult és 1998-ban megalapította saját labelét, a PSI49NET. Ez a művészi kifutó teret ad saját produkciói, illetve újító művészekkel alkotott koprodukciók számára. Itt jelentek meg többek közt a nagysikerű "Simulationszeitalter" (2000), "Little Computer People" (2001) és a "Hacker" (2002) albumok is. Ezek a lemezek zenei kinyilatkoztatások voltak, és ebben a műfajban amúgy szokatlan kritikus vokálok is meggyőzően hatottak. Az évek során a zenei barátság a legendás Sven Väth-tel több közös alkotásban is megnyilvánult. Rother volt a producere két Sven albumnak, a "Contact" és "Fire" –nek is, egyéb koprodukciók mellett, mint például a "Komm" és a "Magie", melyek a Cocoon-nál jelentek meg Väth & Rother nevek alatt.

Újabban Rother Nena slágerét, a "Willst Du mit mir gehen?"-t remixelte. Remix és társszerzői munkái során dolgozott már Thomas Schumacher-rel, Karl Bartos-sal a Kraftwerk-ből és ez évben Miss Kittin-nel, Erick Morillo-val és DJ Hell-lel is. Rother zenei pályafutásának egy fontos aspektusa a live act-ezés, ez tette őt és súlyos felszerelését világszerte közkedvelt és keresett vendéggé, a klubokban és fesztiválokon egyaránt. "a live fellépések hihetetlen fizikai tapasztalatok számomra. Amikor a színpadon vagyok, folyamatos mozgásban kell lennem, egy időben játszani az összes szintin és keyborad-on, énekelni és mindent egymáshoz hangolni. Ezért az élményért hajlandó vagyok elfogadni az utazással járó kihívásokat.”

A művészi lánc legújabb szeme Rother újonnan alapított labele, a Stahl, ahol elsőként az "Art Is A Technology" című lemeze jelent meg. Ezzel az albummal Rother elhatárolta megát a klub-stílus elvárásaitól, hogy az experimentális hangzások vizeire evezzen, kezdeti kiadványainak stílusában, melyek a Fax +49-69/450464 nevű ambient labelnél jelentek meg. Így a kirakó utolsó darabja is a helyére került: Rother pontosan oda érkezett, ahonnan úgy húsz éve elindult.

Anthony Rother karrierje a nyolcvanas évek végén kezdődött. Első kiadványaira erősen hatottak a rendező –és zeneszerző John Carpenter (" The Rattlesnake", "The End") szférikus hang-kollázs...tovább

Anthony Rother karrierje a nyolcvanas évek végén kezdődött. Első kiadványaira erősen hatottak a rendező –és zeneszerző John Carpenter (" The Rattlesnake", "The End") szférikus hang-kollázsai. 1994-től Rother Heiko Laux Kanzleramt labelének egyik legjelentősebb producere lett. A kiadó máig is azon kevés német labelek egyike, ami igazán minőségi techno zenéket jelentet meg. 1997-ben jelent meg Rother „Sex with the machines” című albuma, mely az első elődói album volt a Kanzleramt történetében. Ez hosszan ható dinamizmust eredményezett Rother pályafutásában. "A különböző emberektől kapott hihetetlen pozitív visszajelzések voltak az első bizonyítékai annak , hogy mennyi energiát tudok kihozni a zenémből, és hirtelen minden nyilvánvalóvá vált számomra! A további sikerek megerősítették bennem hogy amit csinálok az jó, és utat mutattak, hogy jobban megérthessem magam – művészként.”

Ebből kifolyólag Rother saját útjára indult és 1998-ban megalapította saját labelét, a PSI49NET. Ez a művészi kifutó teret ad saját produkciói, illetve újító művészekkel alkotott koprodukciók számára. Itt jelentek meg többek közt a nagysikerű "Simulationszeitalter" (2000), "Little Computer People" (2001) és a "Hacker" (2002) albumok is. Ezek a lemezek zenei kinyilatkoztatások voltak, és ebben a műfajban amúgy szokatlan kritikus vokálok is meggyőzően hatottak. Az évek során a zenei barátság a legendás Sven Väth-tel több közös alkotásban is megnyilvánult. Rother volt a producere két Sven albumnak, a "Contact" és "Fire" –nek is, egyéb koprodukciók mellett, mint például a "Komm" és a "Magie", melyek a Cocoon-nál jelentek meg Väth & Rother nevek alatt.

Újabban Rother Nena slágerét, a "Willst Du mit mir gehen?"-t remixelte. Remix és társszerzői munkái során dolgozott már Thomas Schumacher-rel, Karl Bartos-sal a Kraftwerk-ből és ez évben Miss Kittin-nel, Erick Morillo-val és DJ Hell-lel is. Rother zenei pályafutásának egy fontos aspektusa a live act-ezés, ez tette őt és súlyos felszerelését világszerte közkedvelt és keresett vendéggé, a klubokban és fesztiválokon egyaránt. "a live fellépések hihetetlen fizikai tapasztalatok számomra. Amikor a színpadon vagyok, folyamatos mozgásban kell lennem, egy időben játszani az összes szintin és keyborad-on, énekelni és mindent egymáshoz hangolni. Ezért az élményért hajlandó vagyok elfogadni az utazással járó kihívásokat.”

A művészi lánc legújabb szeme Rother újonnan alapított labele, a Stahl, ahol elsőként az "Art Is A Technology" című lemeze jelent meg. Ezzel az albummal Rother elhatárolta megát a klub-stílus elvárásaitól, hogy az experimentális hangzások vizeire evezzen, kezdeti kiadványainak stílusában, melyek a Fax +49-69/450464 nevű ambient labelnél jelentek meg. Így a kirakó utolsó darabja is a helyére került: Rother pontosan oda érkezett, ahonnan úgy húsz éve elindult.

Anthony Rother karrierje a nyolcvanas évek végén kezdődött. Első kiadványaira erősen hatottak a rendező –és zeneszerző John Carpenter (" The Rattlesnake", "The End") szférikus hang-kollázs...tovább

Anthony Rother karrierje a nyolcvanas évek végén kezdődött. Első kiadványaira erősen hatottak a rendező –és zeneszerző John Carpenter (" The Rattlesnake", "The End") szférikus hang-kollázsai. 1994-től Rother Heiko Laux Kanzleramt labelének egyik legjelentősebb producere lett. A kiadó máig is azon kevés német labelek egyike, ami igazán minőségi techno zenéket jelentet meg. 1997-ben jelent meg Rother „Sex with the machines” című albuma, mely az első elődói album volt a Kanzleramt történetében. Ez hosszan ható dinamizmust eredményezett Rother pályafutásában. "A különböző emberektől kapott hihetetlen pozitív visszajelzések voltak az első bizonyítékai annak , hogy mennyi energiát tudok kihozni a zenémből, és hirtelen minden nyilvánvalóvá vált számomra! A további sikerek megerősítették bennem hogy amit csinálok az jó, és utat mutattak, hogy jobban megérthessem magam – művészként.”

Ebből kifolyólag Rother saját útjára indult és 1998-ban megalapította saját labelét, a PSI49NET. Ez a művészi kifutó teret ad saját produkciói, illetve újító művészekkel alkotott koprodukciók számára. Itt jelentek meg többek közt a nagysikerű "Simulationszeitalter" (2000), "Little Computer People" (2001) és a "Hacker" (2002) albumok is. Ezek a lemezek zenei kinyilatkoztatások voltak, és ebben a műfajban amúgy szokatlan kritikus vokálok is meggyőzően hatottak. Az évek során a zenei barátság a legendás Sven Väth-tel több közös alkotásban is megnyilvánult. Rother volt a producere két Sven albumnak, a "Contact" és "Fire" –nek is, egyéb koprodukciók mellett, mint például a "Komm" és a "Magie", melyek a Cocoon-nál jelentek meg Väth & Rother nevek alatt.

Újabban Rother Nena slágerét, a "Willst Du mit mir gehen?"-t remixelte. Remix és társszerzői munkái során dolgozott már Thomas Schumacher-rel, Karl Bartos-sal a Kraftwerk-ből és ez évben Miss Kittin-nel, Erick Morillo-val és DJ Hell-lel is. Rother zenei pályafutásának egy fontos aspektusa a live act-ezés, ez tette őt és súlyos felszerelését világszerte közkedvelt és keresett vendéggé, a klubokban és fesztiválokon egyaránt. "a live fellépések hihetetlen fizikai tapasztalatok számomra. Amikor a színpadon vagyok, folyamatos mozgásban kell lennem, egy időben játszani az összes szintin és keyborad-on, énekelni és mindent egymáshoz hangolni. Ezért az élményért hajlandó vagyok elfogadni az utazással járó kihívásokat.”

A művészi lánc legújabb szeme Rother újonnan alapított labele, a Stahl, ahol elsőként az "Art Is A Technology" című lemeze jelent meg. Ezzel az albummal Rother elhatárolta megát a klub-stílus elvárásaitól, hogy az experimentális hangzások vizeire evezzen, kezdeti kiadványainak stílusában, melyek a Fax +49-69/450464 nevű ambient labelnél jelentek meg. Így a kirakó utolsó darabja is a helyére került: Rother pontosan oda érkezett, ahonnan úgy húsz éve elindult.

Mint a legtöbb nagy angol Techno DJ, Ben Sims is hiphop-al kezdte a DJ -zést, körülbelül 10 éves korában. 15 éves korától a már meglévő ügyessége a ritmusok, struktúrák és groove-ok p...tovább

Mint a legtöbb nagy angol Techno DJ, Ben Sims is hiphop-al kezdte a DJ -zést, körülbelül 10 éves korában. 15 éves korától a már meglévő ügyessége a ritmusok, struktúrák és groove-ok precíz összetételévé fejlődött. Miután beépült a partik világába, elkezdődött a hosszú ideig tartó közreműködése az egyik londoni kalózrádióval, az Atmosphere FM-mel. Évekig kulcsfigurája volt a rádiónak, azonban 1995-ben, mikor a hatóságok elkezdték ellenőrizni és tisztogatni a rádiósávokat, Ben úgy döntött, hogy inkább a klubozásnak szenteli idejét.
A következő években szünet nélkül azon fáradozott, hogy tovább tökéletesítse feszes mixelési technikáját, s a korai időszakát meghatározó stílusokból (hiphop és house) is beépítsen valamit a hangzásába. 1999-ben szerződést kötött az egyik elismert berlini booking ügynökséggel, a Dynamix -al, s ettől kezdve igen nagy igény jelentkezett a fellépéseire. Körbeturnézta a világot Ausztráliától kezdve az USA-ig, nem is beszélve rendszeres európai, valamint angliai fellépéseiről, melyek meghozták számára az ismertséget, és London egyik leghíresebb DJ exportcikkévé tették.

Ben saját bevallása szerint egy mániákus lemezgyűjtő, és saját munkái is tisztán tükrözik régóta tartó szeretetét a groove és funk alapú zenékhez. Stílusa a chicagoi house, a filterezett loopok és a sötét tribal house egyfajta fúziója. Ez a hangzás biztosította az ellenpontot a funktól mentes, egyszerűbb zenékre, amelyek a kilencvenes évek végén meghatározták a Techno -szcénát. Magazinokban adott interjújában gyakran beszél arról, hogy zenei produkciói csupán természetes folytatásai a lemezjátszók mögött eltöltött éveknek.
Miután türelmesen várt és bízott hangzása kifejlődésében, Ben első lemeze, a Retrovert (Theory 1998) egy teljesen új, táncparkett orientált, funkos ritmusú hangzásnak kövezte ki az útját. 1998 áprilisában nagyon jó fogadtatás követte az első Killabite EP-jét, és ezzel producerként is elnyerte a szakma elismerését. A Theory beindítása óta Ben anyagai számos, nagy presztízsű kiadónál arattak sikert, mint például a Tresor, a Primate, vagy a Pure Plastic. Később még négy kiadót alapított (Symbolism, Native, Hardgroove, Ingoma), mindegyiknek más-más profilt kialakítva. Miután közel száz lemeze, és remixe jelent már meg, Ben eljutott oda, hogy lemezei szinte minden top dj táskájában ott lapulnak, s ezzel állandó szereplők a világ táncparkettjein.

Sokak szerint a világ elsõ számú dj-je, az egyik legsikeresebb lemezlovas,aki producer, remixer, kiadó és ügynökség tulajdonos, sõt filmsztár is egyben. Egy legenda, aki e kultúra születése...tovább

Sokak szerint a világ elsõ számú dj-je, az egyik legsikeresebb lemezlovas,aki producer, remixer, kiadó és ügynökség tulajdonos, sõt filmsztár is egyben. Egy legenda, aki e kultúra születésekor ott bábáskodott annak szülõszobájában a 'Summer of Love-on', aki egy 88'-as vasárnap délelõtt fogta magát, és fél tizenegykor elõször állított sorba 3 lemezjátszót, hogy 15.000 megfáradt ravert (!) állítson újra talpra, hogy azután csak úgy emlegessék, mint a '3 deckes mágus'!

A barbadosi szülõktõl származó kisrác, már gyermekként megbütykölte a fater lemezjátszóit, és minden zsebpénzét soul és funky Korongokra költötte, hogy tizenévesen a szomszédokat és a hevrokat röfögtesse
különleges technikai tudásával. Ez az a szenvedély, ely azóta is ott lobog emberünkben, ez az a titok, mely mára a világ legnagyobbjai közé emelte õt.
Azon kevés dj közé tartozik ugyanis, aki karrierje orán Két egymást követõ évben kapta meg az 'Év dj-je' címet, aki a Muzik Magazine, a New Musical Express és a Dancestar (hogy csak a legfontosabb és legynagyobb
szaklapokat és szervezeteket említsük) díjait zsebelte már be, aki e mellett a BBC Radio1-en Essencial Mix néven rendszeres mûsorral jelentkezik, sõt ha kell nagyszerûen alakítja önmagát a 'Human Traffic' címû angol kluber-filmben is!

Ja, hogy e mellett Carl Cox a stúdióban sem tétlenkedik?! 92'-es elsõ felvételeinek egyikével az 'I Want You'-val azonnal az angol Top40-ben landolt, hogy azután sorra készítse a jobbnál jobb felvételeket. Elsõ
albuma a FACT már 250.000 példányban fogyott el és örökre beírta magát a techno történetébe. Kortársaihoz Grooveider-hez és Fabio-hoz hasonlóan a 90'-es évek közepén azután maga is az underground felé fordult, a jungle helyett õ a techno világában merült el. Saját kiadót alapított - MMR-néven, amit az Ultimatum Breaks és az In-tec kiadók követtek, melyek ma is a stílus lapkorongjait produkálják minden techno dj számára. Dj és produceri karrierje mellett promoterként létrehozta a világ egyik legsikeresebb és legelismertebb ügynökségét az Ultimate Music Management-et, melynek repertoárjában olyan dj-nagyságok szerepeltek, mint DjDan, Trevor Rockliff, vagy Earl Grey.

Az utóbbi pár év ezt követõen igazi õrület volt a számára. Miközben folyamatosan repült Dél-Afrika, Izrael, Tasmánia és Ázsia országai között,
hol Berlinben játszott másfélmillió ember elõtt, hol Honolulu-n tette ugyanezt a tengerparton pár száz klubbernek, miközben producerként, kiadó tulajdonosként és promoterként is helyt állt.

Sokak szerint a világ elsõ számú dj-je, az egyik legsikeresebb lemezlovas,aki producer, remixer, kiadó és ügynökség tulajdonos, sõt filmsztár is egyben. Egy legenda, aki e kultúra születése...tovább

Sokak szerint a világ elsõ számú dj-je, az egyik legsikeresebb lemezlovas,aki producer, remixer, kiadó és ügynökség tulajdonos, sõt filmsztár is egyben. Egy legenda, aki e kultúra születésekor ott bábáskodott annak szülõszobájában a 'Summer of Love-on', aki egy 88'-as vasárnap délelõtt fogta magát, és fél tizenegykor elõször állított sorba 3 lemezjátszót, hogy 15.000 megfáradt ravert (!) állítson újra talpra, hogy azután csak úgy emlegessék, mint a '3 deckes mágus'!

A barbadosi szülõktõl származó kisrác, már gyermekként megbütykölte a fater lemezjátszóit, és minden zsebpénzét soul és funky Korongokra költötte, hogy tizenévesen a szomszédokat és a hevrokat röfögtesse
különleges technikai tudásával. Ez az a szenvedély, ely azóta is ott lobog emberünkben, ez az a titok, mely mára a világ legnagyobbjai közé emelte õt.
Azon kevés dj közé tartozik ugyanis, aki karrierje orán Két egymást követõ évben kapta meg az 'Év dj-je' címet, aki a Muzik Magazine, a New Musical Express és a Dancestar (hogy csak a legfontosabb és legynagyobb
szaklapokat és szervezeteket említsük) díjait zsebelte már be, aki e mellett a BBC Radio1-en Essencial Mix néven rendszeres mûsorral jelentkezik, sõt ha kell nagyszerûen alakítja önmagát a 'Human Traffic' címû angol kluber-filmben is!

Ja, hogy e mellett Carl Cox a stúdióban sem tétlenkedik?! 92'-es elsõ felvételeinek egyikével az 'I Want You'-val azonnal az angol Top40-ben landolt, hogy azután sorra készítse a jobbnál jobb felvételeket. Elsõ
albuma a FACT már 250.000 példányban fogyott el és örökre beírta magát a techno történetébe. Kortársaihoz Grooveider-hez és Fabio-hoz hasonlóan a 90'-es évek közepén azután maga is az underground felé fordult, a jungle helyett õ a techno világában merült el. Saját kiadót alapított - MMR-néven, amit az Ultimatum Breaks és az In-tec kiadók követtek, melyek ma is a stílus lapkorongjait produkálják minden techno dj számára. Dj és produceri karrierje mellett promoterként létrehozta a világ egyik legsikeresebb és legelismertebb ügynökségét az Ultimate Music Management-et, melynek repertoárjában olyan dj-nagyságok szerepeltek, mint DjDan, Trevor Rockliff, vagy Earl Grey.

Az utóbbi pár év ezt követõen igazi õrület volt a számára. Miközben folyamatosan repült Dél-Afrika, Izrael, Tasmánia és Ázsia országai között,
hol Berlinben játszott másfélmillió ember elõtt, hol Honolulu-n tette ugyanezt a tengerparton pár száz klubbernek, miközben producerként, kiadó tulajdonosként és promoterként is helyt állt.

Sokak szerint a világ elsõ számú dj-je, az egyik legsikeresebb lemezlovas,aki producer, remixer, kiadó és ügynökség tulajdonos, sõt filmsztár is egyben. Egy legenda, aki e kultúra születése...tovább

Sokak szerint a világ elsõ számú dj-je, az egyik legsikeresebb lemezlovas,aki producer, remixer, kiadó és ügynökség tulajdonos, sõt filmsztár is egyben. Egy legenda, aki e kultúra születésekor ott bábáskodott annak szülõszobájában a 'Summer of Love-on', aki egy 88'-as vasárnap délelõtt fogta magát, és fél tizenegykor elõször állított sorba 3 lemezjátszót, hogy 15.000 megfáradt ravert (!) állítson újra talpra, hogy azután csak úgy emlegessék, mint a '3 deckes mágus'!

A barbadosi szülõktõl származó kisrác, már gyermekként megbütykölte a fater lemezjátszóit, és minden zsebpénzét soul és funky Korongokra költötte, hogy tizenévesen a szomszédokat és a hevrokat röfögtesse
különleges technikai tudásával. Ez az a szenvedély, ely azóta is ott lobog emberünkben, ez az a titok, mely mára a világ legnagyobbjai közé emelte õt.
Azon kevés dj közé tartozik ugyanis, aki karrierje orán Két egymást követõ évben kapta meg az 'Év dj-je' címet, aki a Muzik Magazine, a New Musical Express és a Dancestar (hogy csak a legfontosabb és legynagyobb
szaklapokat és szervezeteket említsük) díjait zsebelte már be, aki e mellett a BBC Radio1-en Essencial Mix néven rendszeres mûsorral jelentkezik, sõt ha kell nagyszerûen alakítja önmagát a 'Human Traffic' címû angol kluber-filmben is!

Ja, hogy e mellett Carl Cox a stúdióban sem tétlenkedik?! 92'-es elsõ felvételeinek egyikével az 'I Want You'-val azonnal az angol Top40-ben landolt, hogy azután sorra készítse a jobbnál jobb felvételeket. Elsõ
albuma a FACT már 250.000 példányban fogyott el és örökre beírta magát a techno történetébe. Kortársaihoz Grooveider-hez és Fabio-hoz hasonlóan a 90'-es évek közepén azután maga is az underground felé fordult, a jungle helyett õ a techno világában merült el. Saját kiadót alapított - MMR-néven, amit az Ultimatum Breaks és az In-tec kiadók követtek, melyek ma is a stílus lapkorongjait produkálják minden techno dj számára. Dj és produceri karrierje mellett promoterként létrehozta a világ egyik legsikeresebb és legelismertebb ügynökségét az Ultimate Music Management-et, melynek repertoárjában olyan dj-nagyságok szerepeltek, mint DjDan, Trevor Rockliff, vagy Earl Grey.

Az utóbbi pár év ezt követõen igazi õrület volt a számára. Miközben folyamatosan repült Dél-Afrika, Izrael, Tasmánia és Ázsia országai között,
hol Berlinben játszott másfélmillió ember elõtt, hol Honolulu-n tette ugyanezt a tengerparton pár száz klubbernek, miközben producerként, kiadó tulajdonosként és promoterként is helyt állt.

Sokak szerint a világ elsõ számú dj-je, az egyik legsikeresebb lemezlovas,aki producer, remixer, kiadó és ügynökség tulajdonos, sõt filmsztár is egyben. Egy legenda, aki e kultúra születése...tovább

Sokak szerint a világ elsõ számú dj-je, az egyik legsikeresebb lemezlovas,aki producer, remixer, kiadó és ügynökség tulajdonos, sõt filmsztár is egyben. Egy legenda, aki e kultúra születésekor ott bábáskodott annak szülõszobájában a 'Summer of Love-on', aki egy 88'-as vasárnap délelõtt fogta magát, és fél tizenegykor elõször állított sorba 3 lemezjátszót, hogy 15.000 megfáradt ravert (!) állítson újra talpra, hogy azután csak úgy emlegessék, mint a '3 deckes mágus'!

A barbadosi szülõktõl származó kisrác, már gyermekként megbütykölte a fater lemezjátszóit, és minden zsebpénzét soul és funky Korongokra költötte, hogy tizenévesen a szomszédokat és a hevrokat röfögtesse
különleges technikai tudásával. Ez az a szenvedély, ely azóta is ott lobog emberünkben, ez az a titok, mely mára a világ legnagyobbjai közé emelte õt.
Azon kevés dj közé tartozik ugyanis, aki karrierje orán Két egymást követõ évben kapta meg az 'Év dj-je' címet, aki a Muzik Magazine, a New Musical Express és a Dancestar (hogy csak a legfontosabb és legynagyobb
szaklapokat és szervezeteket említsük) díjait zsebelte már be, aki e mellett a BBC Radio1-en Essencial Mix néven rendszeres mûsorral jelentkezik, sõt ha kell nagyszerûen alakítja önmagát a 'Human Traffic' címû angol kluber-filmben is!

Ja, hogy e mellett Carl Cox a stúdióban sem tétlenkedik?! 92'-es elsõ felvételeinek egyikével az 'I Want You'-val azonnal az angol Top40-ben landolt, hogy azután sorra készítse a jobbnál jobb felvételeket. Elsõ
albuma a FACT már 250.000 példányban fogyott el és örökre beírta magát a techno történetébe. Kortársaihoz Grooveider-hez és Fabio-hoz hasonlóan a 90'-es évek közepén azután maga is az underground felé fordult, a jungle helyett õ a techno világában merült el. Saját kiadót alapított - MMR-néven, amit az Ultimatum Breaks és az In-tec kiadók követtek, melyek ma is a stílus lapkorongjait produkálják minden techno dj számára. Dj és produceri karrierje mellett promoterként létrehozta a világ egyik legsikeresebb és legelismertebb ügynökségét az Ultimate Music Management-et, melynek repertoárjában olyan dj-nagyságok szerepeltek, mint DjDan, Trevor Rockliff, vagy Earl Grey.

Az utóbbi pár év ezt követõen igazi õrület volt a számára. Miközben folyamatosan repült Dél-Afrika, Izrael, Tasmánia és Ázsia országai között,
hol Berlinben játszott másfélmillió ember elõtt, hol Honolulu-n tette ugyanezt a tengerparton pár száz klubbernek, miközben producerként, kiadó tulajdonosként és promoterként is helyt állt.

Sokak szerint a világ elsõ számú dj-je, az egyik legsikeresebb lemezlovas,aki producer, remixer, kiadó és ügynökség tulajdonos, sõt filmsztár is egyben. Egy legenda, aki e kultúra születése...tovább

Sokak szerint a világ elsõ számú dj-je, az egyik legsikeresebb lemezlovas,aki producer, remixer, kiadó és ügynökség tulajdonos, sõt filmsztár is egyben. Egy legenda, aki e kultúra születésekor ott bábáskodott annak szülõszobájában a 'Summer of Love-on', aki egy 88'-as vasárnap délelõtt fogta magát, és fél tizenegykor elõször állított sorba 3 lemezjátszót, hogy 15.000 megfáradt ravert (!) állítson újra talpra, hogy azután csak úgy emlegessék, mint a '3 deckes mágus'!

A barbadosi szülõktõl származó kisrác, már gyermekként megbütykölte a fater lemezjátszóit, és minden zsebpénzét soul és funky Korongokra költötte, hogy tizenévesen a szomszédokat és a hevrokat röfögtesse
különleges technikai tudásával. Ez az a szenvedély, ely azóta is ott lobog emberünkben, ez az a titok, mely mára a világ legnagyobbjai közé emelte õt.
Azon kevés dj közé tartozik ugyanis, aki karrierje orán Két egymást követõ évben kapta meg az 'Év dj-je' címet, aki a Muzik Magazine, a New Musical Express és a Dancestar (hogy csak a legfontosabb és legynagyobb
szaklapokat és szervezeteket említsük) díjait zsebelte már be, aki e mellett a BBC Radio1-en Essencial Mix néven rendszeres mûsorral jelentkezik, sõt ha kell nagyszerûen alakítja önmagát a 'Human Traffic' címû angol kluber-filmben is!

Ja, hogy e mellett Carl Cox a stúdióban sem tétlenkedik?! 92'-es elsõ felvételeinek egyikével az 'I Want You'-val azonnal az angol Top40-ben landolt, hogy azután sorra készítse a jobbnál jobb felvételeket. Elsõ
albuma a FACT már 250.000 példányban fogyott el és örökre beírta magát a techno történetébe. Kortársaihoz Grooveider-hez és Fabio-hoz hasonlóan a 90'-es évek közepén azután maga is az underground felé fordult, a jungle helyett õ a techno világában merült el. Saját kiadót alapított - MMR-néven, amit az Ultimatum Breaks és az In-tec kiadók követtek, melyek ma is a stílus lapkorongjait produkálják minden techno dj számára. Dj és produceri karrierje mellett promoterként létrehozta a világ egyik legsikeresebb és legelismertebb ügynökségét az Ultimate Music Management-et, melynek repertoárjában olyan dj-nagyságok szerepeltek, mint DjDan, Trevor Rockliff, vagy Earl Grey.

Az utóbbi pár év ezt követõen igazi õrület volt a számára. Miközben folyamatosan repült Dél-Afrika, Izrael, Tasmánia és Ázsia országai között,
hol Berlinben játszott másfélmillió ember elõtt, hol Honolulu-n tette ugyanezt a tengerparton pár száz klubbernek, miközben producerként, kiadó tulajdonosként és promoterként is helyt állt.

Sokak szerint a világ elsõ számú dj-je, az egyik legsikeresebb lemezlovas,aki producer, remixer, kiadó és ügynökség tulajdonos, sõt filmsztár is egyben. Egy legenda, aki e kultúra születése...tovább

Sokak szerint a világ elsõ számú dj-je, az egyik legsikeresebb lemezlovas,aki producer, remixer, kiadó és ügynökség tulajdonos, sõt filmsztár is egyben. Egy legenda, aki e kultúra születésekor ott bábáskodott annak szülõszobájában a 'Summer of Love-on', aki egy 88'-as vasárnap délelõtt fogta magát, és fél tizenegykor elõször állított sorba 3 lemezjátszót, hogy 15.000 megfáradt ravert (!) állítson újra talpra, hogy azután csak úgy emlegessék, mint a '3 deckes mágus'!

A barbadosi szülõktõl származó kisrác, már gyermekként megbütykölte a fater lemezjátszóit, és minden zsebpénzét soul és funky Korongokra költötte, hogy tizenévesen a szomszédokat és a hevrokat röfögtesse
különleges technikai tudásával. Ez az a szenvedély, ely azóta is ott lobog emberünkben, ez az a titok, mely mára a világ legnagyobbjai közé emelte õt.
Azon kevés dj közé tartozik ugyanis, aki karrierje orán Két egymást követõ évben kapta meg az 'Év dj-je' címet, aki a Muzik Magazine, a New Musical Express és a Dancestar (hogy csak a legfontosabb és legynagyobb
szaklapokat és szervezeteket említsük) díjait zsebelte már be, aki e mellett a BBC Radio1-en Essencial Mix néven rendszeres mûsorral jelentkezik, sõt ha kell nagyszerûen alakítja önmagát a 'Human Traffic' címû angol kluber-filmben is!

Ja, hogy e mellett Carl Cox a stúdióban sem tétlenkedik?! 92'-es elsõ felvételeinek egyikével az 'I Want You'-val azonnal az angol Top40-ben landolt, hogy azután sorra készítse a jobbnál jobb felvételeket. Elsõ
albuma a FACT már 250.000 példányban fogyott el és örökre beírta magát a techno történetébe. Kortársaihoz Grooveider-hez és Fabio-hoz hasonlóan a 90'-es évek közepén azután maga is az underground felé fordult, a jungle helyett õ a techno világában merült el. Saját kiadót alapított - MMR-néven, amit az Ultimatum Breaks és az In-tec kiadók követtek, melyek ma is a stílus lapkorongjait produkálják minden techno dj számára. Dj és produceri karrierje mellett promoterként létrehozta a világ egyik legsikeresebb és legelismertebb ügynökségét az Ultimate Music Management-et, melynek repertoárjában olyan dj-nagyságok szerepeltek, mint DjDan, Trevor Rockliff, vagy Earl Grey.

Az utóbbi pár év ezt követõen igazi õrület volt a számára. Miközben folyamatosan repült Dél-Afrika, Izrael, Tasmánia és Ázsia országai között,
hol Berlinben játszott másfélmillió ember elõtt, hol Honolulu-n tette ugyanezt a tengerparton pár száz klubbernek, miközben producerként, kiadó tulajdonosként és promoterként is helyt állt.

Sokak szerint a világ elsõ számú dj-je, az egyik legsikeresebb lemezlovas,aki producer, remixer, kiadó és ügynökség tulajdonos, sõt filmsztár is egyben. Egy legenda, aki e kultúra születése...tovább

Sokak szerint a világ elsõ számú dj-je, az egyik legsikeresebb lemezlovas,aki producer, remixer, kiadó és ügynökség tulajdonos, sõt filmsztár is egyben. Egy legenda, aki e kultúra születésekor ott bábáskodott annak szülõszobájában a 'Summer of Love-on', aki egy 88'-as vasárnap délelõtt fogta magát, és fél tizenegykor elõször állított sorba 3 lemezjátszót, hogy 15.000 megfáradt ravert (!) állítson újra talpra, hogy azután csak úgy emlegessék, mint a '3 deckes mágus'!

A barbadosi szülõktõl származó kisrác, már gyermekként megbütykölte a fater lemezjátszóit, és minden zsebpénzét soul és funky Korongokra költötte, hogy tizenévesen a szomszédokat és a hevrokat röfögtesse
különleges technikai tudásával. Ez az a szenvedély, ely azóta is ott lobog emberünkben, ez az a titok, mely mára a világ legnagyobbjai közé emelte õt.
Azon kevés dj közé tartozik ugyanis, aki karrierje orán Két egymást követõ évben kapta meg az 'Év dj-je' címet, aki a Muzik Magazine, a New Musical Express és a Dancestar (hogy csak a legfontosabb és legynagyobb
szaklapokat és szervezeteket említsük) díjait zsebelte már be, aki e mellett a BBC Radio1-en Essencial Mix néven rendszeres mûsorral jelentkezik, sõt ha kell nagyszerûen alakítja önmagát a 'Human Traffic' címû angol kluber-filmben is!

Ja, hogy e mellett Carl Cox a stúdióban sem tétlenkedik?! 92'-es elsõ felvételeinek egyikével az 'I Want You'-val azonnal az angol Top40-ben landolt, hogy azután sorra készítse a jobbnál jobb felvételeket. Elsõ
albuma a FACT már 250.000 példányban fogyott el és örökre beírta magát a techno történetébe. Kortársaihoz Grooveider-hez és Fabio-hoz hasonlóan a 90'-es évek közepén azután maga is az underground felé fordult, a jungle helyett õ a techno világában merült el. Saját kiadót alapított - MMR-néven, amit az Ultimatum Breaks és az In-tec kiadók követtek, melyek ma is a stílus lapkorongjait produkálják minden techno dj számára. Dj és produceri karrierje mellett promoterként létrehozta a világ egyik legsikeresebb és legelismertebb ügynökségét az Ultimate Music Management-et, melynek repertoárjában olyan dj-nagyságok szerepeltek, mint DjDan, Trevor Rockliff, vagy Earl Grey.

Az utóbbi pár év ezt követõen igazi õrület volt a számára. Miközben folyamatosan repült Dél-Afrika, Izrael, Tasmánia és Ázsia országai között,
hol Berlinben játszott másfélmillió ember elõtt, hol Honolulu-n tette ugyanezt a tengerparton pár száz klubbernek, miközben producerként, kiadó tulajdonosként és promoterként is helyt állt.

Az 1969-es születésű zenei producer, DJ, és lemezcég tulajdonos, Carl Craig már tinédzser kora óta foglalkozik zenekészítéssel. Első alkotása, az “Elements” először Angliában, a 'Tec...tovább

Az 1969-es születésű zenei producer, DJ, és lemezcég tulajdonos, Carl Craig már tinédzser kora óta foglalkozik zenekészítéssel. Első alkotása, az “Elements” először Angliában, a 'Techno2' válogatáson jelent meg, ezt a Derrick May Fragile labelénél 1990-ben kiadott debütáló single lemeze követte. Rövid ideig May mellett a Rhythim is Rhythim tagja is volt, Angliában fel is léptek együtt. Craig azután megalapította saját első labelét, Retroactive néven. Nem sokkal később létrehozta a ma már 10 éve sikeresen működő, nagyra tartott független kiadóját, a Planet E-t is (mely többek közt az olyan művészek ismertségéért is felelős, mint Recloose).
Idén (2008) februárban jelentetett meg a berlini !K7 kiadónál egy dupla CD-nyi anyagot, Sessions címmel.

Egész életében Észak-Londonban élt, bár Kelet-London külvárosában született (Hornchurch, Essex, de igazából lényegtelen). Tinédzser korában ideje nagy részét a punk kultúrára áldozt...tovább

Egész életében Észak-Londonban élt, bár Kelet-London külvárosában született (Hornchurch, Essex, de igazából lényegtelen). Tinédzser korában ideje nagy részét a punk kultúrára áldozta (emlékezetes zenekarok: Sex Pistols, Stranglers stb.). Több zenekarban is játszott, a még csak éledezõ party kultúra felemelkedéséig sokszor illegális koncerteket adtak. Az egyik törzshelyük a nyugat-londoni Centro Iberico Anarchy Centre volt (kb.: "Centro Iberico Anarchia Központ"), a másik az eredeti Anarchist Centre Wrapping-ban, melyet egy Crass & Poison Girls lemez eladásaiból származó bevételbõl hoztak létre. Nagyon jól érezte magát ebben az idõben, érdekes emberekkel ismerkedett meg és hatott rá az újfajta politikai légkör is. Az olyan anarcho-punk zenekarokból kiáramló "meredek" hozzáállás, mint pl a Sub-Humans, a Poison Girls, az Apostles vagy a Crass, nagyon nagy hatással volt a gondolkodására.

Az ezt követõ években az élete megváltozott. Valahogy eljutott a diplomáig, méghozzá humán tárgyakból (ango lés pszichológia) a mai Hertfordshire Egyetemen, miközben továbbra is kisebb hírû bandákban zenélt (pl. Hagar the Womb). Tanulmányai alatt és után is minden lehetséges idejét a zenére fordította, miközben "szar áruházi munkákat" végzett, olcsó albérletekben lakott, idõnként szó szerint egyik napról a másikra élt.

A zene mindig elõbb jutott eszébe, mint bármi más az életben, és hamar rájött, hogy nem akar a céges gépezet csavarja lenni. Amikor a Hagar the Womb feloszlott és az egész punkmozgalom kezdett nevetségessé válni, új zenekart alapított "We Are Going To Eat You" néven (késõbb Melt). Elkezdtek számokat írni és emelni a zenéjük színvonalát. Visszatekintve, a zenék elég ódivatúan szóltak, mégis fontos pont volt ez Chris életében, mert ez volt az elsõ és utolsó eset, hogy kiadóknál való kilincseléssel próbálkozott meg betörni a piacra. A hercehurca vége egy jogi ügy lett, ami tönkretette a csapatot, pedig épp kezdtek volna jók lenni. Chris ma is dühösen emlékszik vissza, ám ekkor tanult meg egy nagyon fontos dolgot (amit szerinte már akkor is tudnia kellett volna): soha ne add el magad, soha ne veszítsd el magad felett az irányítást! A zenekar haldoklása közben jobban elmélyedt az elektronikus zenében, így elkerülhetetlenül a tánczenében is (Mark Stewart, Tackhead, Revolting Cocks stb). 89-90 környékén kötött ki a technonál. Ebben az idõben ismerkedett meg Juliannel, és késõbb Aaronnal, akiket ugyanez érdekelt és a város ugyanazon részén lógtak, mint õ. A barátaik és az egész ismeretségük ekkor még erõsen punk- és csavargó-orientált volt. Miközben Juliannel szorgalmasan gyûjtögették a zenéket, és minden hétvégén rave-ekre jártak, úgy érezték, ez az zene az új "rave" életfelfogással együtt igenis pozitív hatással lehetne a társaságra, természetesen az elüzletiesedés, kommersziálódás nélkül, amely ekkoriban kezdett erõsödni.

Néhány haverja elhívta egy buliba egy illegális pubba. Punk bulinak indult, de voltak DJ-k, akik technot játszottak. The Shrape Collective-nek hívták magukat (késõbb: Urge). Julian is elkezdett ilyen bulikat rendezni, zenekarokkal az egyik szobában és technoval a másikban. DJ-k nem voltak, kazettáról ment a zene, amíg egyszer Aaron el nem jött - neki voltak lemezjátszói és azt javasolta, hogy a következõ partyn játsszanak hárman együtt. Így is lett, és megszületett a Liberator.

Tartottak néhány városi partit 1991-92 õszén telén, miközben kapcsolatba kerültek sok ún. "free" party, amelyek ekkor élték fénykorukat, a leghíresebb talán a Spiral Tribe volt.

A Spiral Tribe volt a szabadtéri rave-ek csúcsa. Sokan nem akartak 30 fontokat fizetni egy buliba való bejutásért, inkább megrendezték maguknak, valahol a mezõn, vagy raktárakban, vagy akárhol. A Bedlam nevû csapat volt az egyik fõszervezõ. Chris-ék a Conspiracy-n keresztül ismerkedtek meg velük, akik szintén partykat szerveztek, velük 91 telén már dolgoztak, illetve a további években is fognak. Free, mint ingyenes és free, mint szabad: fantasztikus idõszak volt ez, a hatóságok nem tudták, hogy mihez kezdjenek ezzel az egésszel 1992-ig, a legendás Castlemorton party-ig, ill. a késõbbi Criminal Justice Act-ig.

Aki nem volt ilyen free partyn, az nem tudja, mibõl maradt ki! Chris szerint szégyen, hogy ennek az igazi underground szcénának a jelentõségét soha nem ismerték fel: "A free partykon több kaszt olvadt össze, több elõítélet dõlt meg, mint bárhol másol. Senki nem közelítette meg szociális szempontból a témát, pedig emlékszem, a 80-as évek közepén, az Extasy-robbanás elõtt a fiatalok veszélyesek voltak! Egymást vagdaló punkoktól kellett félned az utcán, nem tudhattad, mikor kapsz te is a fejedre. Az az Extasy hozta a megváltást, ami ezekbõl a free partykból nõtt ki. Sok embert más irányba fordított, megmutatva, hogy nem csak lázadni és rivalizálni lehet."

Néhány szót Chris zenéjérõl... konkrétan az acid technoról. Mielõtt arra gondolnánk, hogy ehhez a zenéhez elég néhány visító Roland TB-303 és kész: nem elég! Amikor 1993-ban elkezdték a Stay Up Forever labelt, teljesen lenyûgözte õket a 303-as hangja, és a klasszikus acid techno hangzásra koncentráltak. Ez a label ma is fut, és ma is 303 alapú. De 1995-ben új labelt indítottak Cluster néven, amely pl. egyáltalán nem foglalkoztat 303-ast, mégis megvan az igazi szaggatott londoni acid hangzása. Más hasonló labelekkel együtt (pl. Routemaster, Smitten, újabban 4x4, Hydraux, RAW, Powertools) az évek alatt az acid techno az évek folyamán a sikító torzított 303-as alaptól mára eljutott a techno minden szegletéig. Lényegét a kemény tribal techno adja, kiegészülve telt analóg hangokkal.

Christ gyakran emlegetik afféle prófétaként az acid techno kultúrája miatt. Õt azonban nem igazán érdekli, nem akarja magát sem naggyá tenni, sem az acid kultúrát. "Ez a stílus megvan médiaháttér, sztárolás és hasonlók nélkül is. Lehet szeretni és lehet távozni, engem nem érdekel." A DJ-kultuszhoz való hozzáállásáról annyit, hogy folyamatosan azon ügyködik, hogy megszüntesse maga körül a "nagy, híres DJ-hez" fûzõdõ misztikumot. Gyûlöli, amikor a DJ-ket úgy tisztelik, mint a rocksztárokat a rajongóik, vagy amikor azok viselkednek úgy, pl. megjelennek, játszanak, eltûnnek egy idõre a VIP roomban, aztán beülnek a kocsiba és hazamennek. Chris Liberator beszélget az emberekkel, próbál egy hullámhosszra kerülni, és közben jól érzi magát. Ilyenkor mindig az jár a fejében, hogy milyen szerencsés, hogy azt csinálhatja, amit szeret, illetve az, hogy jóval többet kap, mint amit belead, vagy valaha is bele fog tudni adni. Európai, dél-amerikai, izraeli, ausztráliai útjai mind izgalmasak, betekintést kap a különbözõ kultúrákba, nagyon sok barátot szerzett a világ minden táján.

Szeret DJzni. Ez a mestersége. Soha nincs megelégedve egy szettjével sem, mindig átgondolja, mit csinált volna másképp. Amikor nem DJ-zik, akkor a labelek kiadásával foglalkozik. Ez sokkal több idõt elvisz, mint a fellépései, és nem a stúdiómunkára kell gondolni! Számlázás, könyvelés, szervezés, papírmunkák...

Persze sokat foglalkozik zenekészítéssel is, jó pár munkája jelent meg az utóbbi években, saját és másokkal közös dolgok is. A Maximum Minimum labelje pl. kis példányszámban (1000) fut, vagy ott a Yolk (tech-house/funky techno), vagy a Double 7, melyet Ben Balafonic-kal követ el, elsõsorban tört és funky house jelenik meg rajta. Természetesen a szokásos Smitten, Stay Up Forever stb. acid techno kiadások is folyamatosan futnak.

Tehát itt tart ma. 10 év múlva valószínûleg még mindig Londonban fog élni és még mindig zenével fog foglalkozni. MInden idejét kitölti a zene, õ maga elképzelni sem bírja, hogy ez máshogy legyen. Van, amibõl van pénz, van, amibõl nincs, de túlságosan szereti minden egyes projektjét ahhoz, hogy bármelyiket abbahagyja.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei ...tovább

Chris Liebing 1991-ben, egy Frankfurt melletti kis klub, a ’Red Brick’ rezidenseként debütált lemezlovasként, ahol késõbb rezidensi pozícióba is került. Ott még a legkülönbözobb zenei irányzatokat játszotta, a soul-tól és a hiphop-tól kezdve a popzenén át egész a house-ig. 1993-ban megvásárolt egy giesseni lemezboltot, a Downtown Records-ot, amin keresztül aztán felfedezte az elektronikus zenék széles skáláját. Egy évre rá pedig úgy döntött, nyit egy techno klubot, ez lett a ’Spinclub’
1995-ben Chris a Sven Vath tulajdonában lévõ és már akkor legendás frankfurti Eye Q Records-hoz szegõdött, miután év elején be kellett zárni a Spinclubot. Ezalatt a periódus alatt ismerkedett meg a késõbbi jó baráttal és szerzõtárssal, André Walterrel, akivel hamarosan összehoztak egy stúdiót, majd nekivágtak a zenekészítésnek. Az év végén meg is jelent elsõ lemezük a Global Ambition kiadónál (Woodpeckers – The Rage). Ezt hamarosan egy saját kiadó, a SOAP megalapítása követte két Downtown Records-os arc, Toni Rios és Tommy Bingel közremûködésével. Különbözõ nicknevek alatt (Traveller, E.H.R. és Noosa Heads) lemezek és remixek egész sora fémjelezte ekkor Chris produceri munkásságát.
1995 novemberében lehetõséget kapott arra, hogy játszhasson a frankfurti OMEN-ben, amit hamarosan itt is rezidensi poszt követett. Egy évvel késobb a DJ-zés hatására létrehozta a ’Fine Audio Records’-ot. Chris itt szerezte elsõ igazán nagy nemzetközi elismeréseit olyan lemezekkel, mint az Audio 07, vagy az Audio 11.
1999-ben felgyorsultak az események, Chris elõször játszott az U60311-ban és a minden hónap elsõ péntekjén megtartott ’Es ist freitagaaabend...!” partik házigazdája lett, együtt játszva kedvenc DJ-ivel és Live Act mûvészeivel a világ minden tájáról.
Csatlakozott a Cocoon ügynökséghez, hogy felügyeljék és szervezzék az egyre bovülõ booking naptárját. Szintén ebben az évben hozta létre újabb kiadóját a ’CLR’-t és kisvártatva több sublabelt is (CLRetry, CLAU, Stigmata). Sajátjai mellett tucatnyi kiadónál is letette a névjegyét egy-egy lemez vagy remix erejéig. Primate, In-tec, Geuhsky, Musicman, Planet Vision, Cocoon, Gigolo, Highball, és a sor még korántsem teljes...
2000 augusztusa óta Pauli Steinbach társaságában õ vezeti a ’Pitch Control’-t a HR XXL rádión, hétrõl-hétre a legnagyobb és legtehetségesebb DJ-k vendégszereplésével.
2002-ben elhagyta a Cocoon-t és azóta saját maga irányítja a bookingjait.
Tavaly szeptemberben megkapta a saját bevallása szerint eddigi legnagyobb elismerését, a ’German Dance Awards’ legjobb hazai lemezlovasának járó díját, olyanokat megelõzve, mint Sven Vath, Paul van Dyk, vagy Westbam. Nem sokkal a díj megnyerését követõen pedig majd’ két évnyi munka gyümölcseként megjelent elsõ nagylemeze, az azóta is taroló ’Evolution’.
Chris mindeközben rendületlenül járja a világot, megfordulva a legmenõbb klubokban és legnagyobb fesztiválokon. Fellépéseit, amikben a személyes varázserejének legalább akkora szerepe van, mint elementális zenéjének, mindenhol óriási népszerûség kíséri.