Elektronikus zenetörténet

British-house-uk-house elektronikus zenetörténete

Brit House aka UK House, English House, Not Progressive: erről az irányzatról majdnem az jut az ember eszébe, hogy Anglia és persze Európa is tömte volna folyamatosan a száját egy csomó tömény, édes, szirupos csokival 3 éven át (96-99), aztán egyszer csak megüli a gyomrát és kiadja magából az egészet. De az is lehet, hogy csak Nagy Britannia DJ-i unták meg az olcsó tömeghimnuszokat és megfogadták, hogy soha többet nem játszanak ilyen zenéket. A közönség pedig szépen elfogadta ezt a váltást is. Ezt követte Sasha, Digweed és az ő hasonszőrű társaik is.

Ezt a stílust most nevezhetjük bárminek, a lényeg, hogy azt a célt szolgálja, hogy szembe menjen az olcsó tömeghimnuszokkal. Ezért aztán adtak is ennek az új vonalnak egy új nevet, mégpedig a Progresszív-et. Hogy miért azt nem lehet tudni. Mivel nagyon sok embernek nem jelent ez a kifejezés semmit, sőt a Trance kedvelők évek óta vitatkoznak ezen, hogy miért is így nevezik ezt az irányt, mi itt nemes egyszerűséggel megmaradunk a British House-nál, mert többen úgy gondolkodnak, hogy ilyen egyhangú irányzatot csak az angolok tudnak csinálni.

PARTYNEWS TIPP : Trisco: Muzak, Heller & Farley: The rising sun, Svan Vath: Barbarella (Deep Dish mix), Tiny Trendies: The Sky is Not Crying.