Junkie XL

Biográfia

Junkie XL, azaz Tom Holkenborg a hollandiai Lichtenvoorde-ban született 1967-ben. Zene iránti szeretetét szüleitől örökölte. 8 évesen kapta az első dobszerkóját, miközben az unokatestvére bevezette őt a pszichedelikus pop világába, örökre megszerettetve vele a Pink Floydot és a King Crimsont. 10 évesen kezdett el zongorázni, majd 14 évesen basszusgitárra cserélte a dobfelszerelést. Ekkor határozta el, hogy csak a zenének fog élni.

Amikor Leeuwarden városába költözött, egy helyi hangszerboltban kapott munkát. Persze rögtön elbűvülte, hogy minden héten újabb és újabb szintetizátorok érkeztek. Beállt a Weekend and Waikiki nevű holland bandába, akikkel olyan stílusú zenét játszottak, mint pl. a Talking Heads, a Yello, The Clash vagy éppen Peter Gabriel. Akkoriban afféle multi-instrumentális producer volt, s nagyon élvezte, hogy egyszerre kiélhette a rock és a szintetizátoros zene iránti szerelmét is. Egy Fairlight computer segítségével készítette el a WaW 1987-es albumát. Aztán a banda az oroszországi turnéja után különböző személyes ellentétek miatt feloszlott.

Nem tartott sokáig a „magány”. Az ő nevéhez fűződik az Industrial Band, a Nerve, a DAF és a Nine Inch Nails. Két LP, a ’Cancer of Choice’ és a ’Blood & Gold’ került kiadásra ebből az időszakból, 1995 előtt. Ekkortól ugyanis „szabadúszó producerként” működik. Olyan bandákkal dolgozott együtt, mint pl. a Sepultura, a Fear Factory vagy a Dog Eat Dog. Közben a barátai folyton arra figyelmeztették, vegyen vissza a tempóból, mert tönkreteszi magát a túlpörgetett életmóddal. S ami igaz, az igaz, Tom ekkoriban 2-3 órát aludt naponta. Innen ered a Junkie XL név is: a barátai ragasztották rá, mert túl sok időt töltött a stúdióban.

Egy rövid pihenő és egy szemléletváltás után Junkie XL 1997-ben újra megszületett, amikor megjelent az új album, a ’Saturday Night Teenage Kick’. Innentől kezdve már ő is Junkie XL-nek nevezte magát. Az alatt az egy évtized alatt, amit a stúdióban töltött (gyakorlatilag éjjel-nappal), Tom saját bevallása szerint sokkal nagyobb tapasztalatra tett szert, mint más producerek: egyszerűen megtanulta, hogy hogyan lehet csúcsrajáratni a megkezdett utat. Ami viszont még nem volt számára akkor világos, az az, hogy hogyan írjon dance trackeket. Ezek után a The Prodigy-vel végigcsinált egy németországi turnét, majd meghódította a két akkori legnagyobb nemzetközi fesztivált, a Fuji Rockot és a Roskilde-t, s óriási sikert aratott az akkoriban bimbózó amerikai rave világában.

A második album, a ’Big Sounds Of The Drags’ egy kis visszakanyarodás a hatvanas évek pszichedelikájához – minimális vokállal és kísérletezgető gitáreffektekkel és mélyen beleásva a dance-be. Amikor Sander Kleinenberg – aki mellesleg már akkor jó barátja volt – lejátszotta a ’Future In Computer Hell’ –t a telefonban Sasha-nak, az azonnal elkérte magának a Global Underground Ibiza válogatásba. Innentől kezdve Tom és Sasha elválaszthatatlanokká váltak, s mind a mai napig Tom gyakran elküldi Sasha-nak a legújabb zenéit. Ennek a barátságnak az eredménye Sasha ’Airdrawndagger’ című albuma, amelyet Tommal közösen készített.

Tom szemlélete mindig is a határvonalak ellen volt, így nagyon rosszul tűrte azt is, amikor valaki be akarta őt skatulyázni egyik vagy másik stílusba, műfajba. Ma már senki sem próbálkozik ilyesmivel nála.

Főleg mivel a fentieken kívül számos hollywoodi sikerfilm zenéje is az ő nevéhez fűződik (The Animatrix, Kingdom of Heaven, Team America). Írt reklámfilmekhez (pl. Nike World Cup 2002) és videojátékokhoz is zenét. Az igazi áttörést azonban 2002-ben Elvis Presley ‘Little Less Conversation’ című dalának újragondolása hozta meg számára. 24 országban vezette a toplistákat az egész világon. A Radio JXL albumok még az amszterdami stúdióban készültek, s olyan nevekkel dolgozott együtt a felvételeken, mint pl. Robert Smith, Dave Gahan, Peter Tosh, Chuck D., Gary Numan, Solomon Burke, Terry Hall, Saffron (Republica) és Grant Nicholas.

2006 tavaszán aztán újabb sikervárományos felvétellel tért vissza. Ez volt a ‘Today’. Készült hozzá egy aranyos videóklip is, amiben Tom egy fodrászt alakít, aki elképesztő hajkölteményeket kreál a vendégeinek. A klipet Glenn Cole rendezte, akinek ez volt az első forgatása. A Today magyar vonatkozása pedig az, hogy a maxi egyik remixét Yonderboi készítette el. A Today sorrendben a negyedik Junkie XL LP, melyben Holkenborg visszatér az alapokhoz, újra megcsillogtatva gitárjátékát. Ezúttal azonban csak egyetlen énekes hangja szerepel a lemezen. A feltörekvőben lévő Nathan Mader jellegzetes vokálja beragyogja az album egészét. Nathan nemcsak énekelt, hanem a dalszövegek megírásában is segédkezett.