James Holden

Biográfia

James Holden nagyon távol áll a hagyományos értelemben vett DJ/producerekről alkotott képtől. A sose-látott-rendes-fodrászt frizurájával és a 80-as évekbeli Judas Priest pólójával (eredeti lyukakkal hitelesítve) úgy lóg ki a sorból, mint tenyérből a hüvelykujj. A sor alatt pedig a sok „mosott-vágott” frizurás „fickók fickója” típusú DJ értendő, akikről a legtöbbet adomáznak a sajtóban. (Én nem bízom senkire a hajmosást, nem hiszem, hogy bárki jobban csinálná ezt nálam – viccelődött a megjegyzésekre raegálva James)

A zenei világa is fényévekre van a jellegtelen és unalmas tömegcikk fogalmától. Stílusa minden megalkuvástól mentes, mellyel felrajzolta nevét a világ elektronikus szcénájának térképére. Hangzása beskatulyázhatatlan, s bármennyire is szeretnének egy-egy sémát ráhúzni, nem lehet.

A sikerének azonban voltak előzményei. Már kisgyerekként zongoraleckéket vett az apjától, majd hegedülni tanult, aztán lassan, de biztosan az elektronikus zene felé fordult a figyelme. 19 éves volt, amikor a világ felfigyelt rá, s első kiadványára, a Horizons-ra. 1999 nyarán történt mindez, amikor otthon töltötte nyári szünetét. Éppen matematikát hallgatott az oxfordi egyetemen. A világsiker nyomán aztán tovatűnt számára a pihenés mint fogalom.

James sikersztorija valóságos katalógusa az ellentmondásoknak. 2003-ban Julie Thompson vokalista közreműködésével készítette el a Nothing-ot, melyet a legendás Loaded brit label azonnal le is igazolt magának, s a trance-guru, Tiesto az év legjobb felvételének nevezte. James mindenféle remixeket készített már a legkülönfélébb címkék alatt, kezdve az electro-house vonulatot képviselő Crosstown Rebels-től egészen a dance-popos Positiva-ig. Ez ugyanúgy vonatkozik a bandákra és előadókra is: a New Ordertől Britney Spears-ig mindenhez hozzányúl, amihez csak kedve tartja. Timo Maas húzós törtjeitől éppúgy nem riad vissza, mint a System 7 psy-trance világától. A pillanatok alatt világsztárrá vált fiatal Nathan Fake éppúgy a látókörébe tartozik, mint az immár időtlen klasszikusnak számító Fine Day, Kirsty Hawkshaw-tól.

Mindeközben elindította saját labelét, a Border Community-t is, melynek bemutatkozó kiadványa, az A Break in the Clouds igazi európai underground klasszikussá vált, s még egy évvel a megjelenés után is több ezer pélány fogyott belőle. Olyan óriási egyéniségek válogatták bele saját összeállításaikba, mint pl. Luke Slater vagy Monika Kruse.

Aztán sorban jöttek a jobbnál jobb muzsikák: emlékezetes sikereket könyvelhetett el pl. a Holden & Thompson „Come To Me”-je, vagy a már említett Brintey-féle vokálmixe, a Breathe on Me. Aztán Nathan Fake „The Sky Was Pink”-je és még sorolhatnánk. Aztán nem mással társult egy (történetesen a legjobbnak tartott) album erejéig, mint Sasha-val. Ez az album pedig az Airdawndagger volt.

James DJ szettjei is ugyanúgy az eklektika jegyében épülnek, mint a produkciói. Mindent használ, amit csak akar, érez és szeret, bátran keveri a stílusokat, műfajokat és ritmusokat – mint ahogyan azt a Balance 005-ben meg is örökítette. Előadói zsenijét már a földkeregség minden zugában megcsodálhatták - Európától Ausztráliáig és Amerikáig mindenütt.

2006. márciusában jelent meg At The Controls című LP-je.