Derrick May

Biográfia

“Hiszem, hogy mindenki a saját sorsának ura. Hiszem, hogy saját magam döntöttem úgy hogy olyan dalokat készítek, mint a Nude Photo, Strings of Life, It Is What It Is. Életem során egy cseppet sem érdekelt, hogy felkerüljek a top listákra. Le se szarom azokat.“
Sok évvel ezelőtt kezdetét vette a jövő…

1987-ben néhány, ínyencségeket áruló európai lemezbolt polcain megjelent egy lemez, Nude Photo címmel, és azonnali zenei forradalmat indított. A címkéjén egy második világháborús pilóta rajzolt képe volt. Vagy talán futurista időutazókat akart ábrázolni? A kézzel írt szövegben a „Rythim is Rythim” szavakat direkt elírták, egy kis frissességet csempészve a jelentésbe. A zene nem evilági hangzású volt, víz alatti basszusok versenyeztek hegesztőgépek szikrázóan magas tónusaival. Olyan volt, mintha folyékony elektromosságot hallgatna az ember. A „Nude Photo” legszembetűnőbb vonása azonban az, hogy ez sokkal, de sokkal több volt, mint csupán gép vezérelte hangok összessége. Ezt a zenét teljesen átitatta az érzelem. Ez egy lélek hangzása volt.

Hogy Derrick May karrierét perspektívába helyezhessük, a detroiti techno szcéna másik két fő újítóját, Juan Atkins-t (Model 500) és Kevin Saunderson-t (Inner City/KMS) is figyelembe kell vennünk. Kettejük nélkül May ötletei visszhang nélkül maradtak volna, és senki sem segített volna neki, hogy zenei látomását megvalósítsa. Emellett nem árt figyelembe vennünk Detroit város akkori állapotát is. Egykor a Motown és Ford Motors birodalmak otthona, Detroit most levedlett bőrként hevert, bizonytalan jövővel. A lecsupaszított város legalább akkora hatással volt a zenészekre, mint az elektromos készülékek.

May Atkins-szel és Saunderson-nal a középiskolában találkozott. A trió már a nyolcvanas évek elején is együtt lógott, és lassan elkezdték kialakítani saját szcénájukat. Az ihlet jórészt az európai electropop-ból importálódott, a Kraftwerk, Depeche Mode, New Order és a Nitzer Ebb, plusz a szintetizátorok voltak rájuk igazán nagy hatással. Juan primitív elektróval kezdett Cybotron-ként, Derrick és Kevin pedig egy helyi rádiónál, a WJLB-nél pörgette a lemezeket. Nem kellett sok idő, hogy egyesítsék zenei ötleteiket. Atkins megmutatta May-nek és Saunderson-nak Alvin Tofflerís „The Third Wave” című könyvét. A könyv a Techno Lázadók történetét meséli el, akik a Harmadik Hullám ügynökei, feladatuk és céljuk hogy segítsenek megalapozni a civilizáció új szintjeit, azáltal, hogy az emberek és a gépek képességeit és tulajdonságait egyforma szintre helyezve hasznosítják, úgy hogy az irányítás továbbra is az ember kezében marad. Ezek a techno gyökerei.

1986 nyarán a trió kezdeti kísérleteiből megszületett May saját, Transmat labelének első kiadványa, a “Let’s Go”. Egy évvel később May kiadta a „Nude Photo”-t, majd a „Strings of Life”-ot, ami a house zene klasszikus himnuszává vált. Ekkor még mindig nem is sejtette, - sem ő, sem Kevin vagy Juan -, hogy mekkora hatással lesz ez a zene az európai house szcénára. A trió olyan ihlető zenét és zenei irányt alkotott, ami – bár eltartott pár évig – egyenesen a fejére állította az európai dance underground-ot, ami akkori, nyilvánvaló jelentéktelenségéből végre az újító, kutató zenei építészek központjává vált.

May szóló kiadványai mellett a Transmat olyan, mára már jól ismert előadók korai próbálkozásait is megjelentette, mint például Carl Craig (as Psyche), Suburban Knight, Octave One, K-Alexi Shelby, Joey Beltram és a Brit house act, a Bang The Party. Juan Atkins Metroplex és Kevin Saunderson KMS kiadóival együtt, a Transmat egy ablakká vált, ahol meg lehetett nézni, hogy mi történik Detroit mélyének irányadó zenei elméiben.
1990-ben azonban May megnyomta a szünet gombot.

May hihetetlen katalógusa és máig is nyilvánvaló motivációja mellett még a legeltökéltebb techno fanatikusok számára is rejtély, miért csak három intenzív éven át tartott May alkotó időszaka. Amikor Rythim is Rythim-ként 1990-ben kiadta a „Beginning”-et, senki sem sejtette, hogy ezzel a techno szcénából való emigrálása teljesedett be. May a lélek-kutatását egy rövid időre felfüggesztette, amikor 93-ban az „Icon”-nal tért vissza, melyet a „Relics” album követett (a korábban kiadatlan műveinek válogatása). A techno világa megkönnyebbülten fellélegezhetett. Egy későbbi interjúban Derrick felfedte rövid távollétének néhány okát: „Azt vettem észre, hogy mindent, amit alkottam, mások sample-ekként használtak fel, és ettől úgy éreztem, túl kell szárnyalnom magam, ahelyett, hogy ugyanúgy készítettem volna a zenéket, mint korábban. És ez valahogy megviselt.”

Nem árt figyelembe vennünk az emberi lélek szenvedélyét is ezen a ponton. A „Techno” sokkal több, mint egy hangzás, vagy b.p.m. adat, ez legalább annyira egy elmeállapot, mint amennyire kultúra is. Lehet hogy Magic „Juan”-t illeti a techno feltalálása, a korai kísérletezéseivel, ám May volt az, aki az elektronikus zene értelmezési módját változtatta meg, megragadta az alapfogalmakat, és lehetőségeket ültetett beléjük, terveket, melyek mindig is az alapreferenciák lesznek a techno világában.

Ha kategorizálni akarnánk May zenéjét, azzal csak a műfajok közti háborút szítanánk. Valami kinyílt benne, ami lehetővé tette, hogy leplezetlenül kifejezhesse önmagát a zenén keresztül, s ezzel azt alapozta meg, hogy a techno éppen annyira a belső űr zenéje is, mint amennyire a külső téré. Bár Derrick az „Icon” óta kevés zenét alkotott, nevét máig is tisztelet övezi. A 21. században sokan, akik tisztában vannak a kortárs zene evolúciójával, úgy tekintenek May-re, mint a világ legjobb DJ-je, akinek a post-modern kultúrára tett hatása az évek múlásával egyre csak nő.

“Kinyilatkozni mindig akkor kell, amikor valós okod van rá, nem, pedig azért mert a lemezcég elvárja tőled.” (Derrick May)